Két szarvas miatt borult fel és csúszott métereket egy kamion Zalaegerszeg közelében, hajnalban. A sofőr megijedt az útra tévedt állatoktól, nem akarta azokat elütni, ezért túl nagyot fékezett. Órákig tartott, mire kerekeire állították a kamiont a tűzoltók. A körrnyéket lezárták, mert több száz liter gázolaj kifolyt. Egy másik kamionbalaestben a vezetőfülke égett ki teljesen. A sofőr, aki füstmérgezést kapott, menet közben vette észre, hogy ég a kamionja.
LigetMoha bejegyzései
Holland kutatók jóvoltából őszre elkészülhet annak a hamburgernek a prototípusa, amelyben a húst állatok meggyilkolása nélkül, őssejtekből kitenyésztett izomszövet alkotja – hangzott el egy kanadai konferencián.
Mark Post célja, hogy laboratóriumban legyen képes a hús tökéletes élményét kínáló vázizomszövetet hatékony módon előállítani, és ezzel a technológiával gyakorlatilag felváltani a hagyományos állattenyésztési ágazatot és a húsipart.
Az első burger alapanyaga “még kísérleti stádiumban” van, de őszre “elszántuk magunkat arra, hogy néhány száz apró szövetdarabot hozunk létre, aztán húspogácsát készítünk belőle” – mondta Post, a Maastrichti Egyetem fiziológiai tanszékének vezetője.
Az egyetem a projektre 250 ezer eurós támogatást nyert el egy névtelen magánadományozótól, aki elkötelezett “a környezet, a világ élelmezése és az életet megváltoztató technológiák iránt”.
Post az Amerikai Tudományfejlesztő Társaság (AAAS), a világ legnagyobb tudományos szervezete vancouveri nagyszabású konferenciáján számolt be. Többen egyetértettek azzal, hogy az effajta hús létrehozása csökkentené az élelmiszeripar egészségügyi és környezeti terhelését. A hagyományos hús- és tejtermelés több földterületet, vízmennyiséget, takarmánynövényt és hulladékkezelést igényel, mint az összes többi élelmiszeripari ágazat együttvéve.
Számítások szerint az emberiség húsigénye 2050-re a jelenleginél hatvan százalékkal magasabb lesz, annak ellenére, hogy a legeltetésre alkalmas területek már most túlhasználtak.
Az ENSZ környezetvédelmi programja 2010-ben globális vegetáriánus életmódot javasolt az állattenyésztés környezeti kárának enyhítése érdekében.
Krisna-völgyben komoly lépéseket
tettünk az önellátó biogazdaság fejlődése érdekében az utóbbi években. Százötven hektáros területen mutatjuk be az önfenntartás alapját képező gabona, zöldség, gyümölcs termesztését a kívánatos mennyiségben és változatosságban. A földművelés mellett a termelés alappilléreit jelentő állatokat, teheneket és ökröket is tartunk. Egy vegetáriánus szemléletmódú közösség a tejükért gondozza ezeket az állatokat. Ez az élelmiszer fontos táplálék minden ember számára. Tartalmaz minden létfontosságú vitamint és fehérjét, forrón fogyasztva pedig segíti a finom agyszövetek kialakulását. Templomi konyhánkon számos édességet, illetve joghurtot, házisajtot készítünk belőle. Ezeknek az állatoknak a földművelésben végzett munka és a tejadás mellett nagy szerepe van a Krisna-tudatúak társadalmában. A vaisnavizumus – azaz a Krisna-hit – szentírásai elítélik az állatölést, és a tehenek tejét nagyra becsülik. Indiáról szinte mindenkinek a szent tehenek jutnak eszébe. Erre a filozófiai tételre a Védák adnak magyarázatot. A szentírások hét személyt említenek az ember anyjaként: a szülőanyát, a dajkát, a papok feleségét, a lelki tanítómester feleségét, a király feleségét, a földet és a tehenet. Az a közös bennük, hogy mindannyian gondoskodnak a rájuk bízott emberekről. A tehén úgy teszi ezt, ahogy egy anya: tejet ad számunkra, amit sokféle területen lehet, például az étkezésben, a templomi imádatban, az egészségügyben. Teheneket tartani úgy, hogy valaki gondoskodik róluk és nem öli meg őket, nagyon jámbor cselekedetnek számít.
A védikus tanítások szerint a tehenek védelme nélkül nem lehet fenntartani a lelki kultúrát, a lelki kultúra nélkül pedig lehetetlen elérni az élet célját. Istent ezért szanszkritul go-bráhmana-hitáyának nevezik, azaz a tehenek és Isten szolgáinak védelmezőjének. Sajnos, mivel a jelenkorban nincsen tehénvédelem, s nem becsülik nagyra ezt a kultúrát, mindez veszélyben forog. Ha az emberi társadalom fel akar emelkedni, vezetőinek követniük kell a Bhagavad-gítá szentírásának tanításait, és védelmezniük kell a teheneket, és a lelki kultúrát. – magyarázza A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada, a Krisna-tudat Nemzetközi Szervezetének alapítója. A tehénvédelem tehát nem csak állattenyésztést jelent. A különbség a két dolog céljában van. Az állattartás alapja gyakran az állatok kihasználása, közben nem véve tudomást érző élőlény voltukról. A cél a minél nagyobb haszon elérése. A tehénvédelem esetében már maga a kifejezés is azt sugallja, hogy itt másról van szó. Valójában a tehenek védelme a tökéletes társadalmi rendszer alapja, ami enélkül nem is létezhet. A tehenek Isten, Krisna kedvenc állatai. Amikor Krisna megjelent ebben az anyagi világban, azt is megmutatta, hogyan kell védelmezni ezeket az állatokat. Emiatt mi is nagyon személyesen kezeljük őket. A Farmunkon élő jószágainkak külön nevük van, hiszen mindannyian más-más személyiséggel, tulajdonságokkal rendelkeznek. Nem kihasználni szeretnénk őket, hanem megfelelő módon gondoskodni róluk, s amit adnak, elfogadjuk. E közvetlen egymásrautaltságból és kapcsolatból fakad, hogy tejükért, anyai gondoskodásukért cserébe mi is mindent megadunk nekik, amire szükségük van, és életük végéig teljes felelősséget vállalunk értük. A legerkölcstelenebb dolognak tartanánk, ha öregkorukra vágóhídra küldenénk őket, csak mert tovább már nem “hasznosak” a számunkra. Ezt jelenti a hála érzése, ami a mai kultúrából kiveszni látszik, pedig nagyon fontos. Az ökrök helyzete is ehhez hasonló. A mai társadalomban a bikák eleve esélytelenül születnek. Csakis valamelyik húsboltban végezhetik. A védikus kultúrában azonban olyan a kapcsolat velük, mint az apával. Ők gondoskodnak rólunk – akár az apa a családról –, s mi is gondoskodunk róluk.
Hatalmas erejükkel segítenek a gabonatermesztésben, a földművelésben. Szántunk, vetünk velük, és a szekér elé fogjuk őket, amivel árut szállítunk. Amikor az állatok már kiszolgált kort értek el, „nyugdíjazzuk” őket minden gondoskodást megadva nekik, és ha eljön az idő, a természetes folyamatok útján szenderülnek jobblétre. Ezután pedig elhamvasztjuk a testüket, ahogy azt a védikus kultúrában előírtak szerint javasolják. Krisna-völgyben jelenleg 35 tehén és ökör él. Istállójuk, amely nagyon komoly kiszolgálást jelent az állatok számára, most bővül egy új, ökrök számára készülő részleggel. A legkívánatosabb elosztásban és felszereléssel készül az épület, amelyben harminc ökör kaphat helyet, emellett még harminc tehén fér el kényelmesen az istállóban. Nagyjából egy ekkora állományról tudunk majd a jövőben gondoskodni a Biofarm területén, ezért tudunk felelősséget vállalni. Természetesen a legelőket is ennek megfelelően alakítjuk. Ugyancsak fontos cél, hogy az ökrök is hasznosan le legyenek foglalva. Épül járgány, malom, szecskázó, amelyet mind ökrös hajtásra tervezünk. A tehenek megölése nagyon nagy mértékben hozzájárul a mai kedvezőtlen világhelyzet, az élelmiszerárak emelkedése és a klímaváltozás kialakulásához. Amikor az emberek állatot ölnek, vagy a húsfogyasztás révén hozzájárulnak azok leöléséhez, akkor kivész belőlük a kegyesség. Kegyetlenek lesznek, s nemcsak az állatokkal, hanem minden élőlénnyel, így az emberekkel szemben is, ez pedig háborúkhoz vezet. Új betegségek ütik fel a fejüket, mint például a kergemarha-kór. Ennek elterjedéséért az emberek felelősek, mert leölt, beteg birkák hús- és vérlisztjét keverték a tehenek táplálékába, utána pedig megették a húsukat. E tett visszahatása, hogy egy új kórral kell szembenézni. Az élelmiszerek rendkívül magas ára, és az időjárás változása szoros kapcsolatban van nem csak a tehenek, hanem más, húsuk miatt tartott állatok tenyésztésével. Világszerte kevesebb az erdőterület és a folyóvíz, mert az érintetlen földdarabokat az állattartásba vonják be, és nemritkán az addig növénytermesztésre használt szántókat is. Az itt tartott jószágoknak azonban nem tejükért és munkájukért cserébe viselik gondját: a húsboltok megtöltésére szánják őket. A WHO nemzetközi kutatásai szerint egy átlagos méretű föld, melyen a húsukért tartanak állatokat, csupán 2 embert tud ellátni, hiszen a hús nagyon drága, és kevesen jutnak hozzá. Míg, ha ezt a földet gabona és más zöldségek termesztésében foglalják le, úgy 20 ember élelmiszerigényei elégíthetők ki. Ahhoz azonban, hogy ez a szemléletmód meghonosodjon, hogy mások is kövessék ezt a példát, mentalitásbeli változásra van szükség. Az állatokra és földművelésre alapozott életmód nem új keletű. A két háború között még Magyarországon is így éltek az emberek, de az új technikai vívmányok felcsillantották a kényelmesebb mindennapok lehetőségét, és ez szétzilálta a mezőgazdaságot. Megjelentek a traktorok, ehhez a nehézipar és a szerszámgyárak. Az emberek a városokba vándoroltak, és bár most is mindenki a földből él, a társadalom struktúrája átalakult. A korábbi 50–60%-ról 8–10%-ra csökkent a mezőgazdaságban dolgozók száma. Az egyensúly ismételt megtalálásához a termelésben át kellene állni a felhalmozásról a szükségletek kielégítésére, s az ipari fejlesztés helyett a kisközösségi vagy családi földművelést kellene előtérbe helyezni. Ha fenntartható civilizációt keresünk, akkor a védikus, lelki kultúra egy valódi alternatíva, amelynek megvalósításához az előbbi intézkedések elengedhetetlenek lennének. Ha mindenki a védikus kultúra szerint élne, a tehenek tartása nem okozna gondot. Az ökröket a traktorok szorították ki, az ő munkájukhoz viszont házilag is el lehet készíteni a szerszámokat, nem kell hozzá nagyipar. Ez környezetvédelmi és munkaerő-piaci szempontból is kedvező volna. Ez azonban elsősorban nem a hétköznapi ember, hanem a vezetők felelőssége. A vegetáriánus táplálkozás és a tehenek védelme tehát példaértékű erővel bír. E helyzet megváltoztatásához azonban hatalmas lépésekre van szükség a társadalom részéről. Az első és legfontosabb intézkedés a vágóhidak bezárása lenne. 
“Azok az állatok, akik látták a vágóhidat, halottak. Azok az emberek, akik látták a vágóhidat, vegetáriánusok.” E lépések hatására jelentősen csökkenne a húsfogyasztás, az emberek nemcsak egészségesebbek és jámborabbak lennének, de kevesebb betegséggel, szenvedéssel járna az élet. Az élelmiszerhiány sem jelentene problémát, és a környezetre való káros behatások is csökkennének. Az egyének felelőssége azonban saját életmódjukban rejlik. A termelésben át kellene állni a fölösleg termeléséről a szükségletek kielégítésére, s az ipari fejlesztés helyett a kisközösségi vagy családi földművelést kellene előtérbe helyezni. Ha fenntartható civilizációt keresünk, akkor a védikus kultúra egy valódi alternatíva, amelynek megvalósításához az előbbi intézkedések elengedhetetlenek lennének. Ez elsősorban nem a hétköznapi ember, hanem a vezetők felelőssége. További információ: Árjadéva dásza (Lakatos Attila), mobil: +36 30 279 26 95, e-mai: ad@1108.cc Forrás: krisnavölgy.hu
Szentes – Idén áprilisban foglalkoztunk azzal a problémával, hogy Szentes határában a műanyaggal borított öntözőcsatornába tömegével fulladnak bele a vadállatok. Az, hogy a víz elszivárgását így akadályozzák meg, jogszerű, ám állatokra és emberekre egyaránt veszélyes. A csúszós felületen szinte lehetetlen megkapaszkodni, és a fagypont alatti hőmérsékletben még akár kétarasznyi vízben is hamar kihűlnek az élőlények. Olvasónk a napokban arra hívta fel a figyelmünket, hogy a Dónát településrészen lévő öntözőcsatornánál a tavalyihoz hasonló helyzetet tapasztalt. Elmondása szerint a közelmúltban külföldi vadászok jártak a területen, akik a vízbe fagyott őzek és nyulak tetemeit vették videóra. A jelenség valóban létezik, de a gazdálkodók keresik a megoldást, magyarázta Kovács György, az Új Barázda Vadásztársaság vezetője. – A csatornák sok helyen utakat kereszteznek – tudtuk meg Kovács Györgytől. – A bekerítés ezért nem volna egyszerűen kivitelezhető, de a hozzáférést, illetve a vízvételt sem lehet megakadályozni. Ahol lehet, átjárókat és úgynevezett menekülőrácsokat helyeznek el a gazdák. Ez utóbbi egy létrához hasonló, fából készült eszköz, amelyet bizonyos távolságokon a csatorna falára erősítenek. Az állatok ezeken meg tudnak kapaszkodni, és kijutnak a mélyből. Úgy tapasztaltuk: kevesebb élőlény leli halálát a csatornákban, mint korábban – tájékoztatott. A Vadásztársaság telefonszáma: +36 63 312-593. Forrás: delmagyar.hu
A Csongrád megyei Fábiánsebestyén határában, a Donáti öntözőfürt rekonstrukciója keretében több kilométer hosszú és több méter mély, fóliával kibélelt vízelvezető árkot ástak, amelybe száz számra esnek bele és mivel a csúszós műanyagon kimászni nem tudnak, pusztulnak el az állatok. Szarvasok, őzek, vaddisznók, nyulak és házi kedvencek tetemei „díszítik” a részben EU-s pénzből finanszírozott beruházást. Forrás: barikad.hu
A Greenpeace mérése szerint több, mint 
21-szer a határérték feletti a mérgező arzén, a tározó alatt a Duna partján. A minták újabb megkérdőjelezhetetlen bizonyítékot jelentenek arra, hogy a tározó szigeteletlen és szivárog. Egy héttel ezelőtt a Greenpeace szakértői talajmintát vettek az almásfüzitői hetes vörösiszap-tározó Duna felöli oldalán. Az akkreditált laboratóriumban végzett mérések alapján kijelenthetjük, a tározóból kijutnak a szennyező anyagok. A tározó melletti partfalból vett talajmintában többek között a határértéket sokszorosan meghaladja az arzén, a molibdén és a bróm mennyisége. A toxikus arzén koncentrációja a megengedett 15 mg/kg helyett 324 mg/kg volt a part menti talajban. A mintákat a korábbi timföldgyártól a legtávolabbi pontban a vörösiszap-tározó észak-keleti sarkánál vettük, így a nem állja meg a helyét a hetes tározón tevékenykedő Tatai Zrt azon állítása, hogy az egykori timföldgyár okozta a szennyezést. Simon Gergely, a Greenpeace kelet-közép-európai vegyianyag szakértője leszögezte: „A minták újabb megkérdőjelezhetetlen bizonyítékot jelentenek arra, hogy a tározó szigeteletlen és szivárog. Innentől kezdve az ügyészség nem halogathatja tovább a veszélyes hulladékok tározójának bezárását. Az sem lehet tovább kétséges, hogy az almásfüzitői tározó a Budapest ivóvízbázisát is jelentő Dunát veszélyezteti mérgező anyagaival.” Helyi lakosok jelezték, hogy az alacsony vízállás miatt felszínre kerülő Duna mederben kellemetlen szagú vörös foltokat láttak. A Greenpeace megvizsgálta a Duna-parti kavicságyban lévő vöröses elszíneződéseket is, azok azonban – szemben a part oldalfalával – nem tartalmaztak határérték fölötti toxikus anyagokat. A mérések részletes táblázata itt. További inforációk és háttéranyagok itt. Forrás: greenfo.hu
Az erdei fülesbagoly (Asio otus) hazánk egyik legközismertebb fészkelő bagolyfaja, ennek ellenére sajnos sem a fészkelőállomány, sem a telelőállomány nagyságával nem vagyunk tisztában. A Nimfea Természetvédelmi Egyesület ismét várja az önkéntes felmérőket. A 2009/2010 tél folyamán megkezdett, egységes módszertan szerinti, önkéntes felmérők segítségével történő erdei fülesbagoly telelőállomány felmérést kívánjuk folytatni, melynek célja, hogy regionális illetve országos szinten aktuális képet kapjunk a faj hazánkban telelő állományáról a 2011/2012 télre vonatkozóan. A felmérés önkéntes alapú, olyan felmérők jelentkezését várjuk, akik az erdei fülesbagoly gyülekezőhelyeket a módszertanban leírtaknak megfelelően fel tudják mérni. Kérjük, hogy minden felmérésre jelentkező előzetesen jelentkezzen e-mailen az asiootus@nimfea.hu vagy a laszcsa@gmail.com e-mail címen, hogy a területi átfedéseket korrigálni tudjuk, így egy települést ne mérjen fel 2-3 ember párhuzamosan. Egy felmérő több települést is vállalhat, de csak annyit, amennyit mindhárom téli hónapban le tud járni.
A felmérések időpontjai:
- 2011. december 16-17-18.
- 2012. január 13-14-15.
- 2012. február 10-11-12.
A felmérési alkalom minden hónap középső hétvégéjének szombatja. Indokolt esetben (pl. kedvezőtlen időjárás miatt) pénteken vagy vasárnap is elvégezhető a felmérés. A pénteki napok azért szükségesek, hogy azokon a helyeken, ahol zárt udvarban, pl. intézményeknél található a gyülekezőhely, lehetőség legyen nyitvatartási időben bejutni és elvégezni a számolást. A felmérés általános módszere a nappalozóhelyen tartózkodó madarak nappali számolása. A telelőhelyek általában a települések központi részén találhatóak: templomkertben, iskolaudvaron, parkokban, lakótelepek környékén, elhagyott udvarokban, illetve a települések szélén található temetőkertekben. Elsősorban a baglyok az örökzöld fákhoz kötődnek, illetve kedvelik, ha a fák körül magas épületek helyezkednek el, melyek védelmet nyújtanak az erős széltől. A baglyok jelenlétére a járdán, illetve a nappalozóhelyül szolgáló fák alatt található köpetek, ürüléknyomok utalnak. A hó közepén végzett számlálásokkor az erre a célra szolgáló adatlapon kerülnek rögzítésre az adatok. A számlálást minden esetben nagy körültekintéssel kell végezni, kerülve a madarak felzavarását. Ajánlott az egyes fákon tartózkodó madarakat többször, több nézőpontból (közvetlen a fa alól (ha lehet), illetve a fától eltávolodva, különböző irányokból, távcsővel is nézve) átszámolni. Fordítsunk nagy figyelmet az esetleg az erdei fülesekkel együtt nappalozó réti fülesbaglyokra is, előfordulásukat a hely pontos jelölésével szintén regisztráljuk! A megtalált gyülekezőhelyeket, illetve az egyszer már felmért helyszíneket a szinkronszámlálások alkalmával mindhárom téli hónapban fel kell mérni. A nulla adat is adat, így azokról a helyszínekről is várjuk az információt, ahol nem került elő erdei fülesbagoly. A felmérés során adott körülmények között kiegészítő felmérési módszer alkalmazása is szükségessé válhat. A sűrű örökzöldek (pl. fejlett ezüstfenyők) takarásában nagyobb számban gyűlhetnek össze erdei fülesbaglyok. A takarás miatt a pontos számlálás esetleg nem lehetséges, vagy a sűrűn álló fák miatt nincs lehetőség az egyes fákon tartózkodó madarak leszámolására. Az is előfordulhat, hogy a gyülekezőhely egy zárt területen található, ahova a bejutás nem lehetséges, vagy a fák nem megközelíthetőek (magánterület, elzárt terület stb.). Az adatlapon ilyen esetben azt a példányszámot jelöljük, melyet az esti kihúzáskor vagy a hajnali behúzáskor számolunk. Az esti kihúzás kezdeti időpontját óra, perc pontossággal jegyezzük fel, majd az utolsó madár távozási idejét is írjuk fel. A nappalozóhelyről történő kihúzás röviddel napnyugtát követően indul meg, a madarak tollászkodását, nyújtózkodását, komfortmozgásait követően. Ekkor előfordul, hogy az egyes madarak átrepülnek a szomszédos nappalozóhelyekre vagy a két, esetleg több helyszín között oda-vissza mozognak. A kihúzás történhet egy meghatározott irányba, de rendszerint több irányba egyidejűleg repülhetnek, így a számlálást egy jó rálátást nyújtó helyről kell elvégezni. Ha erre nincs lehetőség, akkor a fő kirepülési irányokba állított több társmegfigyelővel kell dolgozni. A kihúzás általában nem egyszerre történik, hanem egyesével, vagy néhány példány közel egyidejű távozásával zajlik. A kihúzási irányok meghatározása érdekében érdemes megelőzően néhány estét kivárni a gyülekezőhelynél. A sok egyednek nagy takarást biztosító örökzöldekről kihúzó madarak általában kiülnek a szomszédos fákra és ott végzik el tollászkodási, nyújtózkodási tevékenységeiket, így a kihúzó madarak itt is számolhatóak. A táplálkozóhelyekre történő kihúzás előtt ez általános jelenség, ekkor jó lehetőség nyílik a számolásra, ha a fa nincs takarásban, vagy építmény nem gátolja a nyílt rálátást. Az esti kihúzás azonban hosszabb idejű, elnyújtottabb folyamat és az egyes helyszínek közötti ingázó madarak a számolásban okozhatnak némi zavart. Ezért ha csak egy mód van rá, akkor a madarak hajnali behúzását válasszuk. A hajnali behúzás gyorsabb lefolyású, határozott irányú, kevesebb zavaró tényező áll fenn, bár nem egyszer ez a felmérési mód is több felmérő egyidejű és összehangolt munkáját igényli. Amennyiben a gyülekezőhely adottságainak megfelelő számolási módot meghatároztuk, onnantól kezdve következetesen minden esetben ugyanazt a módszert alkalmazzuk, de ha csak lehet, a nappal bent ülő madarakat mérjük fel! Az adatlapot értelemszerűen töltsük ki, majd a februári hóközépi számlálást követően küldjük el e-mailen vagy postán az adatlap alján megadott címre! Erdei fülesbagoly téli gyülekezőhely felmérő adatlap (220 KB word) Kérdés, vagy probléma esetén az asiootus@nimfea.hu vagy a laszcsa@gmail.com e-mail címeken kérhető segítség, vagy telefonon Monoki Ákosnál a 06-70/270-71-57, illetve László Csabánál a 06-70/289-84-95 telefonszámon. Forrás: greenfo.hu
Mélységesen felháborítónak és az egész állatvédelmet lejárató ténykedésnek tartjuk, amit a Négy Mancs művel ismételten Magyarországon. Most a tojótyúkot tartó gazdákat fenyegetik és hozzák lehetetlen helyzetbe, azt sugallva, hogy (amint azt megtették a libamáj és a libatoll esetében is) tevékenységük illegális, ezzel megtévesztik a fogyasztót és ellehetetlenítik a termék forgalmazását. A Fehérkereszt Állatvédő Liga elzárkózik mindenféle szélsőséges megnyilvánulástól, és elítéli, amit a Négy Mancs, állatvédelemre hivatkozva tesz. Felháborítónak tartjuk, hogy egy magát állatvédőnek tartó szervezet negatív, lejárató kampányaival gazdaságilag tönkre tegye egy ország állattartóit. Tisztán látszódik, hogy külföldi érdekcsoportok támogatják, hogy a jó minőségű magyar termékeket állatkínzás vádjával elutasítsák a nyugat-európai élelmiszerláncok. Magyarországon gazdasági haszonállatok védelmével szinte egyedül a Fehérkereszt Állatvédő Liga foglalkozik, van rálátásunk arra, hogy az elmúlt évben milyen intézkedések történtek, és milyen változások kezdődtek annak érdekében, hogy a fogyasztási célra tartott állatok is emberséges, méltó körülmények között élhessenek. Ennek érdekében az elmúlt években többször is felszólaltunk. Nagyon fontosnak tartjuk azonban, hogy az állatvédelem ne váljon szélsőségessé és ne tegye tönkre azt a sokszínű kulturális, szociális és gazdasági értéket, melyet a magyar állattartás jelent. Az állatvédelem jogi szabályozása az Európai Unióban tagállami hatáskör. Ahogyan egy magyar állatvédelmi szervezet nem teheti meg, hogy Ausztriában az állatvédelmi joganyag megreformálása érdekében fellépjen, ugyanígy a Négy Mancs szervezetnek sincs joga hazánk területén ilyen ügyben fellépni. Természetesen, ha valamely tagállam joga súlyosan sérti a közösségi jogot, az ellen az EU illetékes szakbizottságainál vagy az Európai Parlamentben fel lehet lépni – de ilyen nem történt, csupán lejárató kampányok folynak ellenünk. Hangsúlyozzuk: az állatkínzások elleni törvényes akciókat a Fehérkereszt Állatvédő Liga maximálisan támogatta és támogatja!
Együttműködést kerestünk több terméktanáccsal, hogy a gazdasági haszonállatok tartásáról szóló rendelet szabályai változzanak, modernizálódjanak. A baromfi-ágazat területén a Baromfi Termék Tanáccsal együtt közösen dolgoztuk ki azokat a hazai állatvédelmi szabályokat, illetve állatvédelmi ajánlásokat tartalmazó összefoglalót, melynek eredménye a tavaly megjelent baromfi állatvédelmi útmutató. Hangsúlyozzuk: továbbra is keresni kell az állattenyésztéssel foglalkozó gazdaságokkal, érdekképviseletekkel az együttműködést – az állatvédelemnek nem az a feladata, hogy kerékbe törje a nemzetgazdaság fontos ágazatait! A szakmai és gazdasági érdekeinket meg kell védeni, ebben pedig – az állatvédelmet szigorúan szem előtt tartva – partner a Fehérkereszt Állatvédő Liga. A Négy Mancs korábbi lejárató kampánya már óriási károkat okozott az ágazatnak, több család, vállalkozás életét tette tönkre. Nem engedhetjük meg, hogy ez ismét megtörténjen! Forrás: fehérkeresztliga.hu
Legutóbbi hozzászólások