Minden jog a Walt Disney-t illeti. Jó szórakozást a filmhez. További feltöltések hamarosan. Ez a feltöltés a teljes filmet tartalmazza, Magyar szinkronnal.
Kid bejegyzései
Walt Disney 101 Kiskutya, az 1964.-ben készült eredeti szinkronnal. Pongó – Horváth László, Perdita – Nádasi Myrtill, Roger – Kaló Flórián, Anita – Csűrös Karola, Szörnyella De Frász – Váradi Hédi, Nanny – Tolnay Klári, Jasper – Agárdy Gábor, Horace – Garas Dezső, Tibs őrmester – Rátonyi Róbert, Ezredes – Képessy József, Kapitány – Zách János.
Egy amatőr videófelvétel rögzítette, ahogy egy részeg férfire támadt egy majom egy brazil állatkertben. Véres képek a videóban!
Sao Paolo Sorocaba állatkertjének pókmajmait egy vizesárok és egy kerítés választja el a látogatóktól, ez azonban nem zavarta Joao Leite Dos Santost – írja a Daily Mail. A kerítésen átmászott és a vízből közelítette meg az állatokat, hogy játsszon velük, a parton azonban egy agrasszív majom fogadta, amely jobb kezén megharapta a hívatlan vendéget. Egy másik pókmajom a csuklóján és a vállán harapta meg a férfit, aki ekkor már menekülésre fogta a dolgot.
A vérző karú férfit a látogatók húzták ki a vízből, onnan pedig hamarosan a kórházba szállították, hogy ellássák a sebeit. Dos Santos később elismerte, hogy fogyasztott alkoholt az akciója előtt, azt viszont nem gondolta, hogy a pókmajmok rátámadhatnak.
Nehéz elképzelni, hogy az egri Ace Ventura átalussza az éjszakát, ugyanis szobáját úgy negyven állattal osztja meg.
Az első füstifecskét idén Devecser határában, a Széki-tó felett látták vadászni. A nagy kiterjedésű vízfelület a vonulás során megállítja az északabbra tartó énekesmadarakat is, hiszen itt bőven akad számára rovartáplálék.
Megérkeztek a gólyák után az első fecskék is Dél-Afrikából. Egyelőre csak a délnyugati országrészben látták a kedves énekesmadarat, valószínűleg megállnak itt azok az egyedek is, amelyek északabbra fészkelnek, hiszen itt akár a hűvösebb napokon is terített asztalt találnak már március végén.
A fecske mindig is kedvelt madár volt Magyarországon. Szinte állandóan a levegőben van, mert a repülő rovarokra, legyekre vadászik a legelésző csorda körül vagy a vizek felett. Ornitológusok megfigyelései szerint egyetlen példány egymillió rovart pusztít el évente. Sajnos egész Európában, így hazánkban is csökken a fészkelő párok száma. Éppen ezért védett.
A füsti fecskének szembeszökő jegyei, amelyek más fecskétől megkülönböztetik: homloka, torka szép gesztenyebarna; begye és háta a szárnnyal és farkkal együtt kékes zománccal ékeskedő fekete; de a farkon csak a két középső toll tiszta fekete, a többin fehér foltocska van, a szélső farktollak hosszú ágú villát alkotnak; hasa hol fehér, hol barnásan futtatott. Csőre piciny, de szája mélyen hasított, öblös; ha kitátja, kis zsákot alkot. Lába kicsiny, éles körmű, megkapaszkodásra alkalmatos. Fészke félcsésze alakú, tehát nyitott öblű; sárból épül, melyet a madár ügyesen tapaszt, közbe-közbe fűszálakat, szalmát is belevegyít, s innen van az, hogy a magyarság a szalmával elegyes sárból való építést “fecskerakásnak” nevezi. Fészkét falun régi viskók tapasztott kürtőjébe is építi, majd eresz alá, ahol az ember jár-kel, néha csak karnyújtásnyira; szóval beáll házi madárnak. Fészekalja az első költéskor öt-hat, második költéskor, mely nyár derekán történik, három-négy tojás, mely fehér alapon vörösbarna és szürke szeplővel van ékesítve.
Életmódja: Folyik az az ember gyönyörűségére és szeme előtt. Tavaszrakelve a füsti fecske régi fészkéhez tér vissza, kitatarozza, és kezdődik a családi boldogság. Hajnalban már ott ficserékel valami ágon, vagy az ablak nyitott tábláján, keresztpánton, rúdon ; ezután szárnyra kap a pár, és nyilalló röptével végighasít a levegőn, kapdosva a legyeket, közben-közben röptében szeretkezve is; majd jön a költés ideje, kikelnek a fiak és kezdődik azoknak etetése, felápolása; felváltva nagy buzgósággal dolgozik a fecskepár, és mikor a fiak már anyányiak, sőt szárnyra keltek, még akkor is kiüldögélnek szép sorjában valamelyik ágra, telegrafdrótra, s az öregek nem sajnálják tőlük a falatot. Ennek láttára megenyhül még a falelkű ember érzete is. Csak a déli népeké nem: százezrével fogdossák és eszik!
Népünknek kedves madara, tehát megvédi a magyarságnak tiszta embersége.
Csillaghálóban hányódunk
partravont halak,
szánk a semmiségbe tátog,
száraz űrt harap.
Suttogón hiába hív az
elveszett elem,
szúró kövek, kavicsok közt
fuldokolva kell
egymás ellen élnünk-halnunk!
Szívünk megremeg.
Vergődésünk testvérünket
sebzi, fojtja meg.
Egymást túlkiáltó szónkra
visszhang sem felel;
öldökölnünk és csatáznunk
nincs miért, de kell.
Bűnhődünk, de bűnhődésünk
mégse büntetés,
nem válthat ki poklainkból
semmi szenvedés.
Roppant hálóban hányódunk
s éjfélkor talán
étek leszünk egy hatalmas
halász asztalán.
Valóságos vérfürdőt rendezett egy 7 éves gyerek az ausztriai Alice Springs állatkertjében, ahol mintegy 35 perces tobzódása alatt több gyíkot, egy teknősbékát és egy két méteres varánusz gyíkot rángatott ki a ketrecéből, majd valamennyit bedobta a Terry nevű sósvízi krokodil medencéjébe, ahol aztán Terry befejezte a szörnyű művet.
A biztonsági kamerákon megörökített képeken látszik, hogy a fiúcska mindez széles mosollyal az arcát tette. Az állatkert igazgatója tanácstalan a döbbenettől, és fel van háborodva, hogy eddig senki nem vállalta a felelősséget a történtekért, hiszen a kiskorúval szemben semmit nem lehet tenni. A legtöbb amit tehetnek, hogy pszichiáterhez küldik.
Magyar kuvasz:
- Úgy tudja, ezt nálunk meg sem engedik?
Csaholhatom reggelig!
Magát rosszul informálták, azt hiszem,
mert ugatni szabad nálunk, csak harapni nem!
Orosz lajka:
- Hogy ne nőjön! Nincs rá keret.
Vakkantgatom csak a felet,
mert látom, már mértéktartó.
Nem nyikkanok, ha már sarló,
s ha még a kalapács is felkúszna, halkan -
csóválnám a farkam!
Német juhász:
- Hogy miért? Kétfelől is meg lesz ugatva,
Mivel keleten kél és átmegy nyugatra.
Bőven indokolja mind a két eset,
hogy átugassanak illetékesek!
Angol bulldog:
- Ugyan! Sosem ugat egy jól nevelt angol,
ha éjjel barangol!
Tudom, honnét valók az ilyen álhírek: …Írek!
Ír szetter:
- Őrfalkáink ma még csupán csaholnak,
de elkapjuk azt a holdat maholnap.
Ki is sütjük még este
angolosan véresre…
Kínai csau-csau:
- Mi teng-leng fenn? Az ellenség kéme!
Link csel csak. Egy nagy ugrás, és vége!
Svájci bernáthegyi:
- Válaszom nemleges. Félfüllel hallottam
valami ilyesmit a magas Alpokban.
Hogy én is ugatnám éjszaka, azt kétlem.
Esetleg majd egyszer, kényelmesen, délben!
Keverék kiskutyám:
- Holdügyekhez még csak nem is konyítok.
De mert zavaros az égbolt,
annyi fent az apró kémhold,
félelmemben vonyítok!
Romhányi József
Legutóbbi hozzászólások