Posted on

Mosómedvét tartanak háziállatként

Különleges háziállatot szeretett volna egy család, így került hozzájuk Drazsé, a mosómedve. A kis állat teljesen szelíd, testvérként játszik a kutyával és a macskával is. Bár sok mindent csak az alfanősténynek enged meg, aki ez esetben az anyuka, a mosómedvékénél ugyanis nőstény dominancia van. A család minden nap sétáltatja kissé túlsúlyos Drazsét, a járókelők legnagyobb döbbenetére…

Posted on

A világ legritkább halát sikerült tenyészteni Bécsben

Egyetlen éjszaka alatt megduplázódott a világ legritkább halfajának populációja: öt helyett tizenkét Allodontichthys polylepis úszkál a bécsi Haus des Meeres akváriumában. A tenyésztési siker egy második esélyt jelenthet a fogasponty-alakúak rendjébe tartozó faj számára.
Ugyan nem a világ legszebb vagy legkülönlegesebb hala, biológiai szempontból mégis óriási jelentősége van az elevenszülő Allodontichtyhys polylepisnek, amelynek kicsinyei az anya testében növekednek és ez idő alatt a placentára hasonlító szövet látje el őket táplálékkal.
A fogasponty-alakúak rendjébe és Goodeidae-k családjába tartozó halfaj Mexikó szívében, a Mesa Centralon volt őshonos, amíg a 1980-as évek végén örökre el nem tűnt természetes élőhelyéről. Ebben valószínűleg a klímaváltozás miatt váratlanul és túl hosszan tartó száraz időszak játszott fő szerepet, noha a halak túlélését a környezetszennyezés és az élőhelyük zsugorodása is erősen veszélyeztette.
A ma már csak fogságban megtalálható Allodontichthys polylepis – hétköznapi nevén Finescale splitfin – annak köszönheti túlélését, hogy a Haus des Meeres alelnöke, Dr. Alfred Radda 1987-ben magával hozott néhány példányt Nyugat-Mexikóból, majd tenyésztésre továbbadta azokat barátjának. Ezt követően véletlen balesetek és szerencsétlenségek szegélyezték a megmaradt állomány útját, mígnem 2011 októberében az utolsó nyolc hal visszakerült a Haus des Meeresbe, amely addigra csatlakozott a 2009 májusában Dániában életre hívott Goodeid Working Grouphoz.
A szervezet célja, hogy nemzetközi szinten összehangolja a világ legritkább halfajának tenyésztését célzó erőfeszítéseket, és ezzel biztosítsa a faj fennmaradását és későbbi visszatelepítését természetes élőhelyére.
A Haus des Meeres mostani tenyésztési szenzációja mögött rengeteg erőfeszítés és sok kétségbeeséssel teli pillanat bújik meg – különösen igaz ez arra, amikor egy rejtélyes betegség miatt három elpusztult a féltve őrzött nyolc halból. Most azonban egyetlen éjszaka alatt hét életerős fiatal uszonyossal bővült az állomány, amivel több mint megduplázódott a világ Allodontichthys polylepis-populációja. Ráadásul egy másik nősténynél is szaporulat várható.
Mivel a féltve őrzött halak speciális karanténban vannak, a nagyközönségnek a rokonsággal kell beérnie, aminek a képviselői – mint például a guppi – szép számmal láthatók a Haus des Meeres akváriumaiban.

Posted on

Vadgázolásnál az állat sosem hibás

Egy biztos: az állat sosem hibás. Az viszont bonyolult, hogy akkor ki az, és ki fizet kinek, ha megtörtént a baj. Segítünk eligazodni nyulak, őzek, önkormányzatok és vadásztársaságok között. Kiderül az is, miért volt érdemes figyelni biológiaórán.

Egy útra tévedt vad elütésekor az anyagi kár a kisebb gond, de ha szerencsésen megússzuk sérülés nélkül, előbb-utóbb elkezdjük számolni a százezreket, és szeretnénk, ha valaki meg is térítené a kárunkat. Sok mindentől függ, hogy ki fizet a végén, ezért ha bekövetkezett a baj, mindenképp rendőrt kell hívni. Azt érdemes rögtön az elején tudomásul venni, hogy az állatok sosem hibásak. Mindegy, hogy szarvas, őz, vaddisznó, róka, fácán, nyúl vagy éppen sündisznó, az biztos, hogy régebb óta honos a területen, mint az úttest.
Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy egy kifejlett vadkan hatszázezer, egy többéves szarvasbika pedig három és fél millió forintot ér az államnak, a mezei nyúl is húszezer forint; aki netán direkt üti el egy jó pörkölt reményében, lopást követ el. A szeptember közepén kezdődő bőgési időszakban a bűncselekmény esetleges megúszásától függetlenül sem jár jól senki a céges teherautó lökhárítójára kent szarvasbikával, hiszen az állat mirigyei által ilyenkor termelt rigyetési szagnak köszönhetően a húsa gyakorlatilag ehetetlenné válik.
Arról sem az állatok tehetnek, hogy az autók erős fényétől azonnali menekülés helyett inkább ledermednek az út közepén, az pedig kifejezetten az emberek sara, hogy ínycsiklandozó kukoricával ültetik be az út menti vidéket. Ezek szerint tehát mindenképp az ember a hibás. De ki fizet?
Amikor az autós a hibás – A józan paraszti ész segít: ha valaki nem a KRESZ szerint, és főleg nem az útviszonyoknak megfelelően vezetett, csak saját magát okolhatja. Szintén így van, ha a baleset után a sietség kedvéért nem hívjuk ki a helyszínelőket. Utólag senki sem fog hinni nekünk. Amennyiben minden szabályt betartva, ám a saját ügyetlenségünk (lassú reakció, a fékezés hiánya) miatt ütöttünk el egy vadat, szintén senki sem fizet majd helyettünk az autónk javításáért, és még örülhetünk is, ha a vadásztársaság állja a saját kárát. Minden a vizsgálattól függ. Ha szándékosan ütünk el egy állatot, vagy ha a reflektortól leblokkolt állatot csapjuk el, minden költség minket terhel. Akkor is mi vagyunk a hibásak, ha szarvasbőgés idején ütünk el egy szerelmes jószágot, ez ugyanis jogi rendellenességnek minősül.
Amikor az vadásztársaság a hibás – A Ptk. 1996. évi LV. törvény szerint ”a vadászatra jogosult köteles megtéríteni a károsult részére a vad által a mezőgazdálkodáson és erdőgazdálkodáson kívül másnak okozott kárt”. Ez azt jelenti, hogy hiába van kint a tábla, ez nem mentesíti a vadásztársaságot a felelősség alól. Ha nincs kint a tábla, még egyértelműbb a helyzet. Illetve lenne, ha ez a gyakorlatban is így működne. Valójában ha a vadásztársaságokról remélünk pénzt, jó kis meccsre lehet számítani. Hiába hiányzik a tábla, a felelősséget egymás között passzolgathatja a helyi önkormányzat, az útkezelő és a vadgazda. Saját vétlenségünket nehéz bizonyítani, az esetek többségében a vadásztársaság csak a vadkárt vállalja. Könnyebb a helyzet, ha egy rossz irányba terelt hajtás következtében kerültek az állatok az útra, bár ilyen amatőr hibára kicsi az esély. A társaságok igyekeznek az etetőket is minél távolabbra helyezni az úttesttől, hiszen senki sem félti úgy az állományt, mint ők.
Amikor az önkormányzat a hibás – Ha a vadásztársaság bizonyítani tudja, hogy az önkormányzati bürokrácia labirintusában kavarodott el a több hónapja beadott táblakihelyezési kérvény, az önkormányzat a hibás. Persze, csak ha mi angyalok voltunk a felelősség-vizsgálat szerint.
Amikor az út karbantartója a hibás – Ha az útszéli növényzet elhanyagolt, nincs levágva, és ezért történik a baleset, a karbantartó a hibás. A helyszínelők ezt elég egyértelműen eldönthetik.
Állati adatok – A szarvasok általában éjszaka, csapatban (rudliban) közlekednek, ezért ahol eggyel találkoztunk, valószínűleg többel is fogunk. Az őz ezzel szemben magányosan bandukol, de a gida követi az anyját. Ne várjunk sokat az őzektől: elég butácskák szegények, így különösen figyelni kell rájuk. Persze egy harminckilós őz pusztítása semmi egy kétmázsás vaddisznóéhoz képest: ha az beesik az ablakon, nem sok jó vár ránk. A kukoricások állandó vendégei, mezőgazdasági területek mellett érdemes számolni velük.
Bár a disznókra jobb esetben tábla figyelmeztet, a mezei nyulaknak már nem jár ekkora megtiszteltetés. A bő hatkilósra is meghízó nyulak zokszó nélkül leülnek az út közepére, főleg ha fényt látnak (a duda segít). A fácán áprilisban, a párzási időben rohangál a legtöbbet, de az útszéli magvak is a civilizáció felé csábítják. Hajlamos pont túl későn felrepülni, összetörve a szélvédőnket. Egy mozgásképtelenné tett fácánnak a róka örül leginkább, akivel nem csak erdős területeken, hanem a települések környékén is találkozhatunk, mert hajlamos a veszettségre, és mert imád tyúkot lopni.
A vadbaleseteket teljesen nem tudjuk kizárni, ám ha betartjuk az alapvető játékszabályokat, nagy eséllyel megússzuk Bambi kivégzését, a sajátunkról nem beszélve. Forrás: Player.hu

Posted on

Az állatok farsangja – Színház

120 gyerekszereplővel közösen készítettek interaktív mesebalettet a zalaegerszegi színházban. A város művészeti iskoláinak szinte minden korosztályát bevonták a darab elkészítésébe. Besenczi Árpád színházigazgató azt mondta, hogy az a céljuk, hogy az egészen fiatal gyerekek is megismerjék a színházat.

Posted on

Az állatvédők kitüntetik Emily Deschanelt

Emily Deschanel nem csak megjátssza az állatbarátot a Dr. Csont című sorozatban, hanem mindennapokban is elkötelezett vegetáriánus, kiáll az állatok védelme mellett.
Folyamatos állatvédői tevékenységeiért június 2-án a Mercy for Animals (Kegyelem az állatoknak) nevezetű állatvédő szervezet – mely leginkább a haszonállatok tenyésztése során fellépő kegyetlenség megakadályozásáért küzd – kitüntetésben részesíti.
Az átadásra az ’Igazságot mindenkinek: egy éjszaka a kis és nagy élőlényekért’ elnevezésű rendezvényen kerül majd sor, és leginkább a haszonállatok védelme érdekében tanúsított kivételes szerepének és cselekedeteknek állít emléket. Vitathatatlan, hogy eredményessége hátterében az is szerepet játszik, hogy a személyes elkötelezettségét az állatok iránt a sorozatbéli karakterében, Dr. Temperance Brennan szerepében is hangoztatja és ezáltal sok emberhez el tudja juttatni az üzenetét.
A tavalyi évben Emily volt a ’Séta a haszonállatokért’ elnevezésű adománygyűjtő és figyelemfelkeltő rendezvény hivatalos szóvivője. Emily tehát valóban megérdemeli, hogy elismerjék az állatok jogaiért való küzdelmét.