Posted on

Háromszáz kilométeres segítség! Gyömrő – Paks…

Tegnap egy átlagos délutánt terveztem, János barátomnak szerettem volna segíteni fűnyíró választásban.
Azonban a paksi menhelynek felajánlottak egy hatalmas adag csontot, megpróbáltam segítséget kérni a szállításhoz, de hirtelen senki nem tudott a kérésre felelni, esetleg    üzemanyagot és időt varázsolni a feladathoz. Kedves Jánosnak feltettem a kérdést, munka után eljönne-e velem több száz kg csontért Gyömrőre, a Szomorú Szív Szolgáltató Kft-hez.  A válasz azonnal érkezett, természetesen megyünk!
Sietnünk kellett, mert már nem hűtőben volt a csont, hiszen a gyömrői menhelyen még nincs áram. A rekeszek, amiben a csontok voltak nem fértek be kicsi autómba, de zsákokban igen. Herczig József Úr és családja fogadtak minket kisebb balszerencsével, mert elkerültük egymást és Murphy, hogy a telefonom is lemerült. Rövid időn belül megérkezett a segítség és egy csodaszép menhelyen találtuk magunkat! Szeretetre méltó emberek  és állatok között. Kedves lovak és „Rolandék” a mosómedvék, gyönyörű agarak és bullterrierek, szép kis kutyák és nagy kutyák, galambok és cicák között! Törött lábú kis kecske, akinek a gazdája elhunyt, egy póni lovacska, akinek elsorvadtak az izmai, olyan kis helyen tartották. A csontokat egyik pillanatról a zsákokba és az autóba rakták. Időm sem volt fényképezni szinte, mindenki nagyon ügyes volt! Minden megbecsülésem a tiétek, Herczig család! Az út nem volt rövid Paksig, ránk esteledett, de négylábú barátaink lelkesedése a csontért kárpótolta a fáradozásunkat.
Természetesen mindenkinek jutott a csontból, amit már rég nem ettek, ezért az ebek öröme és új barátaink megismerése ránk is kihatott. Jó érzéssel tölt el emlékezni a kedves arcokra és állatokra, akik körülvettek.

A sikeres ember az alatt az idő alatt halad előre, amit mások elpazarolnak.

A csont ellátmányt minden héten egyszer megkapnák a paksi kutyák, ha el tudná valaki szállítani. A közelben nincs lehetőség ilyen mennyiségű ellátmányra, csak pénzért, de az nincs rá, az én autóm nagyon pici, sokkal többet ehetnének az árva kutyák. Segítségeteket szeretném kérni, ha rendelkeztek szállításra alkalmas autóval, idővel, önerővel és energiával, keressétek Gál Tibornét a paksi menhely vezetőjét a 06-20-248-9282 telefonszámon!

Posted on

Kicsi történet…

Rohanó világunkban az emberek már szinte csak az interneten kommunikálnak egymással. Éppen itt bukkantam rá én is a minap, egy bejegyzésre, ahol a paksi menhelyről írta valaki, hogy a kutyák hat napja nem ettek. Állatvédőként, kötelességem volt a hír igazságát ellenőrizni.

A látvány magáért beszélt, több száz kutya fogadott minket ugatva, mintha azt kiáltották volna „éhes vagyok”. Ahogy közeledtünk a bejárathoz egyre több kis négylábú barátom vett körül minket. A kutyák között volt fiatal és idős, kedves és olyan is, akin a harag elhatalmasodott. Fajtatiszta németjuhász, puli, jó fej és jó eszű keverék kutyák, kuvasztól pincserig, 2 napostól 16 évesig. Olyan ismerőseim kísértek el, akik “profi fénykép felszereléssel” rendelkeztek, és gondolataik a kutyák körül forogtak, hogy segítsenek.  Bizony rengeteg érzés kevergett bennünk féltünk az állatoktól, a fertőzésektől és ezeket legyőzve fogdostuk őket össze.  Egy dolog most beigazolódott, szeretetünk legyőzte a félelmünket és kifelé egymást erősítve mondogattuk, nem adjuk fel!
Van pár jótevő, aki visz le kutya eledelt, esetleg orvosságokat.  Kedves és szép dolog, de problémák a menhelyvezető elmondása szerint nem oldódnak meg. A kutyák egy nap 300 kg tápot esznek meg.
A kutyatartás nem csak erről szól, szeretetről és gondoskodásról. Egy ember ennyi állatra kevés, hihetetlen, hogy mégis tudja, az összes állat nevét. A menhelyen hatalmas problémát jelent az egészségügyi ellátás, sok kutya két éve nem volt féregtelenítve, oltva sem mind. A bolháról és az egyéb bőrbetegség szinte már az egész telepen eluralkodott.
Egyetlen megoldást látok, ha akik ezt olvassák és szeretnének egy kis barátot innen választanák ki.
Mindenkinek tudnia kell, ezek a kutyák rengeteg törődést igényelnek, szocializálatlanok és betegek. A jó ég tudja mióta lehetnek ott. Nem ezt érdemlik! Linkek: Paksi Állatmenhely – Képek a menhelyről

Posted on

Még mindig bajban vannak a paksi kutyák!

Paksi Állatmenhely – Létezik egy hely Magyarországon, ahol már több száz kutya kapott egy második esélyt.
Ezek az állatok tiszta szívvel szerettek valakit, aki mégis kidobta őket. Út mellett, kukában és a menhely előtt is „elhagyták” kis
barátainkat. Vannak, akik ott születtek, mert nincs elég anyagi támogatás ivartalanításra és mert hely sincs annyi, hogy minden
kutyát külön zárjanak.
Sajnos segítőkész emberek sincsenek jelen a menhelyen mindig, akik a gondozásban segítenének. Talán összefogás hiányában,
a nem megfelelő kommunikáció miatt. Fontos lenne, hogy mindenki tudja,hogy a gazdátlan kutyákat is kell sétáltatni, fürdetni,
takarítani a helyüket és szeretetre vágynak, ahogy minden élőlény.
Kérlek téged, ha tudod támogatni a menhelyet, gyere el 2011.07.09-én 10.00-kor a Vácikai Cerberus Alapítványhoz és válassz
magadnak egy kutyát, aki igazi hű barátod lesz.
Ha erre nincs lehetőséged, simogass meg legalább egy kutyát, ha nem félsz a piszoktól és a kutyáktól, segíts bolhaporral
beszórni őket.

http://www.paksiallatmenhely.zug.hu/