Az állatok jobb életkörülményeinek biztosítására irányuló rendelkezés – amelynek betartását a helyi jegyző bármikor ellenőrizheti – egyik újdonsága, hogy megtiltja a halak gömbakváriumban való tartását. A rendelkezés szerint a madarakat sem lehet már kör alakú kalitkában tartani.
Az állatokkal foglalkozó szakemberei örömmel fogadják a szigorodó rendeletet. Március 1-én lépett életbe a 41/2010. (II. 26.) számú kormányrendelet, amely a házi kedvencekkel való bánásmódot szabályozza, és egyebek mellett az akvaristák, valamint a kutyatulajdonosok számára ír elő új szabályokat – derül ki a Magyar Közlöny 27. számából. A rendelet több pontja 2010. július 1-től hatályos.
Az állatok jobb életkörülményeinek biztosítására irányuló rendelkezés – amelynek betartását a helyi jegyző bármikor ellenőrizheti – egyik újdonsága, hogy megtiltja a halak gömbakváriumban való tartását. A rendelkezés szerint a madarakat sem lehet már kör alakú kalitkában tartani. Az indoklás szerint ugyanis a gömbformák veszélyeztetik az állatok testi épségét. A rendelet értelmében tilos állatkereskedésekben majomfélékkel kereskedni.
A kutyatartást is szigorították, csak azonosító chippel ellátott ebeket lehet eladni. A kutyákat tartósan tilos tíz négyzetméternél kisebb területen vagy négy méternél rövidebb láncra kötve tartani. Egy kennelben több kutyát tartva pedig ebenként minimum hat négyzetméteres életteret kötelező biztosítani számukra.
Kutyát közterületen – a kutyafuttatók kivételével – csak pórázon szabad sétáltatni és csak olyan személynek, aki képes a kutyát irányítani. Szájkosarat viszont az utcán nem kötelező négylábú társakra tenni, csak ha agresszívek. Különböző fajhoz tartozó állatok csak úgy tarthatók együtt, ha ez egyik állat testi épségét sem veszélyezteti, és idegi megterhelést sem okoz nekik. Agresszív állatokat pedig egyszerűen tilos bármilyen más állattal együtt tartani.
Az állatok étrendjét és tartási körülményeit egyébként is úgy kell kialakítani, hogy azok a leginkább emlékeztessenek természetes életmódjukra. A kereskedők „kezelési útmutatót – használati utasítást” kötelesek továbbá adni valamennyi házi kedvencként tartott állathoz.
Magyarországon sokkal több állatot tenyésztenek / szaporítanak, mint amennyire a felelős állattartók igényt tartanának. Sok állatot profitcélból, az állatok igényeinek figyelembevétele nélkül tartanak, sok a feketéző is. Fontos lenne a lakosság körében a környezettudatosabb állatkezelés, és a felelős állattartás elterjesztése. Az állatvédők munkájukkal a mindenkinek jobb környezet kialakításán fáradoznak.
gemini bejegyzései
Kísérleti egereknek használta a sajtó munkatársait a Fővárosi Állatkert vezetése. Főpróbaként az újságíróknak szervezték meg először a színfalak mögé betekintő esti sétát. Az Állatkert főbejáratánál összegyűlt golyóstollakkal és fényképezőgépekkel ékeskedő siserehad izgatottan várta a túravezetők megérkezését. A főtúráztatótól (Hanga Zoltán, a Fővárosi Állatkert sajtósától) megtudhattuk, hogy júniustól havonta egy – csütörtöki – alkalommal tartják meg az állatkert kulisszatitkait feltáró kirándulást 19 óráról kezdődően, tehát a kert zárása után. A program részleteiről az Állatkert honlapján olvasható tájékoztatás, jelentkezni előzetesen az Állatkerti alapítvány Főkapu melletti irodájában lehet.
Ez utóbbi vezetésnek egyébként június 3-án, csütörtök este tartották meg a sajtó számára nyilvánossá tett főpróbáját, amelynek során az érdeklődők ellátogathattak az állatorvosi állomásra, testközelből megismerkedhettek az orrszarvúakkal, találkozhattak a két új indiai oroszlánnal, mi több, még a tengeri akvárium kulisszái mögé is bepillanthattak.
A bevezető meghallgatása után végre kezdődhetett a nagy kirándulás. Ki körömcipőben, ki ázott csukában vágott neki az állatkert nedves ösvényeinek. Madárcsicsergés és majomhuhogás közben követtük a hátrafele gyaloglásban vérprofi állatkerti sajtóst. Hanga Zoltán fordított menetelés közben elmesélte, hogy zárás után nagyon izgalmas az állatkert élete. Sok lakó ilyenkor költi el vacsoráját, a nappali gyerekzsivajt egy sötét zugban vagy barlangban átvészelő érzékenyebb állatok pedig ekkor kezdenek társadalmi életet élni. Röpke öt perces menetelés után megérkeztünk az igazgatóság épületével szemben található állatkerti kórházhoz. Az intézmény főorvosa elmesélte, hogyan kezelik a megbetegedett állatokat. A gyógyítás elengedhetetlen kelléke a puska. Persze nem golyóval lövik a veseköves majmokat, vagy a náthás zsiráfokat, hanem altatólövedékkel. Az állatok gyorsan megtanulják, hogy a puskával közlekedő állatkerti gondozó nem jutalomfalattal érkezik a gondos magaviseletért cserébe. Főleg a majmok tudják kikövetkeztetni az állatorvosok szándékait, ezért vad menekülésbe, huhogásba kezdenek, amint megpillantják a puskát. Könnyű azonban átverni az ember ősét: csípőből kell tüzelni! Erre a majmok nem figyelnek, mert logikájuk szerint akkor tüzel az állatorvos, ha belenéz a távcsőbe és céloz. Így a csimpánz sem ússza meg a fogtömést.
A kisebb, vékonyabb csontozatú állatokat kockázatos lenne a puskával elaltatni, az ő esetükben köpőcsővel juttatják az altatószert a testükbe. Az altatás mindig az állatok lakóhelyén történik, innen szállítják őket a műtőbe, ahol az oroszlán méretéig minden állatot meg tudnak műteni. Ha az elefánt, vagy mondjuk a medve betegszik meg, más a helyzet. Olyankor helyszíni beavatkozás szükséges, mely során a műtéti beavatkozás során szükséges higiéniás körülményeket a helyszínen kell megoldaniuk a szakembereknek.
Almát neki: Az állatkórház udvarán ismét felkaptuk a nyúlcipőt; meglátogattuk Afrikát. A szavanna élővilágát bemutató termekben nem más várt minket, mint Lulu az orrszarvú, másfél éves kislánya, gondozójuk és egy vödör alma. A vállalkozóbb kedvű kommunikációs szakemberek megetethették az állatokat, természetesen a HírExtra két munkatársa örömmel vállalkozott a nem mindennapi lehetőségre. Az állatok vastag, húsos ajkai között kellő távolságra található a jámbor állatok fogsora, így viszonylag biztonságosan megetetheti őket egy idegen is. Láthatóan Lulu kislányának gyomra korgott jobban, anyját félrelökve kapott rá HírExtra által felkínált almára. Az állatok gondozója elmondta, hogy bár harapni nehezen tudnak az orrszarvúak, húsos ajkaikkal mégis képesek akkora erő kifejtésére, amely az ember ujjait eltörheti. Szerencsére Lulu harcias ivadéka megkímélte a cikkírót, így létrejöhetett a beszámoló a különleges állatkerti sétáról.
Az elefántokhoz sajnos nem engedték közel az érdeklődőket, csak tisztes távolságból nézhettük, mint falatozzák békésen a 4 bála szénát. Nem szomorkodhattunk sokáig, hamar megérkeztünk az állatkert két új lakójához. Pár hete, születésnapjukon érkeztek a nőstény oroszlánikrek a Fővárosi Állatkertbe. A környezet és a látogatók merőben újak számukra, ezért egy félig átlátszó zöld hálóval takarják el a látogatók elől, így próbálják a lányoroszlánokat fokozatosan hozzászoktatni a zsivajgó gyerekek hadához. Gondozójuk szerint lassan megy a szelidítés.
A május-júniusi időszakban a legtöbb az iskolai csoportos látogató, így kedvenc oroszlánjai még mindig nyugtalanok. Reményei szerint hamarosan jámbor kislányként fognak hemperegni a zöld fűben: két hét múlva kevesebb iskola fogja látogatni a kertet, a két makrancos hölgy pedig egy vérbeli, hatalmas bozontú hím vendéget kap, akivel majd kedvükre hancúrozhatnak a perzselő nyári kánikulában. Azonban a szerencsés oroszlán úrnak is csínján kell bánnia a kisasszonyokkal. Gondozójuk körbeadott egy oroszlánkörmöt, amiről közfelkiáltással állapítottuk meg, hogy tényleg végzetes fegyver, a vége még a rovartűnél is hegyesebb.
Családi jegy? Az utolsó csemege volt az állatkerti WC mellett kialakított akvárium, ahol stílszerűen rákszirommal fogadták a megfáradt újságírókat. A tengerek, óceánok élővilágát bemutató részleg vezetője türelmesen elmagyarázta az egybegyűlteknek, mi a különbség tenger és óceán között, valamint rávilágított arra, hogy a 700 négyzetméteres kiállítótérhez mintegy 700 négyzetméternyi vízfelület tartozik. Rengeteg érdekességet árult el a korallzátonyok világáról, csakúgy, mint a vízcseréhez szükséges berendezések működéséről, vagy az UV-szűrő hatásmechanizmusáról.
A Fővárosi Állatkert szóvivője, Hanga Zoltán elmondta, hogy az esti látogatás ára 5000 forintba kerül személyenként, havonta egy csütörtöki napon tartják meg a különleges túrát. Ha a közönség részéről hatalmas érdeklődést tapasztalnak, akkor a későbbiekben átgondolják mind az árazást, mind a látogatások gyakoriságát. Hanga Zoltán elmondta, “elsősorban azokra számítunk, akik az átlagosnál nagyobb érdeklődést tanúsítanak az állatkert világa iránt. Várhatóan a 15-16 éven felüliek vesznek részt egy ilyen látogatáson, ezért nem gondoltunk például a családi jegy bevezetésére. A túra alkalmával a parkban maradó dolgozók túlóra keretében vállalják az érdeklődők vezetését.”
A lepkeház is nyitva: Hétvégétől fogadja a látogatókat a Lepkekert a Fővárosi Állat- és Növénykertben. A népszerű lepkebemutató létesítményt egész évben sokan keresik, pedig a Lepkekert szezonális állatbemutató tér, amely csak a nyári időszakban fogad látogatókat. A Pálmaház mögött található létesítmény voltaképpen egy hatalmas sátor, amelynek „ponyváját” finomszövésű háló alkotja dupla rétegben. A „hálósátor” alapterületét az idei évben tovább növelték, így a lepkék összes 260 m2-nyi területen, 1200 m3-nyi légterében kerülnek bemutatásra. A Lepkekertet úgy alakították ki, hogy a közönség közvetlenül a lepkék között sétálhasson. A korábbi évekhez képest lényegesen több lepkét, félszáz trópusi faj mintegy ezer egyedét láthatja a nagyközönség. A fajok többsége Közép- és Dél-Amerika, különösen Costa Rica, illetve Délkelet-Ázsia élővilágát képviseli. Köztük bemutatásra kerül a világ legnagyobb szárnyfelületű lepkefaja, az atlaszlepke (Attacus atlas) is. Különleges újdonság, hogy egy védett hazai lepkefaj, a nappali pávaszem (Inachis io) hernyói, amelyeket az elmúlt hetek kedvezőtlen időjárása során kerültek veszélybe, mentett állatként ugyancsak láthatóak. A hernyók, amelyek az Állatkert segítsége nélkül biztosan elpusztultak volna, a Lepkekertben fognak kikelni.
A világszervezet Biodiverzitási Egyezményének (CBD) teljesítéséért felelős ENSZ-titkárság négyévente ad ki jelentést a témában Global Biodiversity Outlook címmel. Legújabb közleményüknek többek között az adott aktualitást, hogy az egyezményt aláíró 192 ország 2002-ben vállalta: 2010-ig “jelentősen mérséklik” a biodiverzitás csökkenésének mértékét. Ez azonban – ahogyan az ENSZ már korábban is elismerte – messze nem teljesült, sőt a mostani jelentés szerint a hanyatlás nagy valószínűséggel rövidesen eléri azt a pontot, ahol már visszafordíthatatlanná válik.
A kihalás veszélye leginkább a békákat és más kétéltűeket fenyegeti, a pusztulás üteme pedig jelenleg a korallzátonyoknál a legnagyobb – olvasható a jelentésben. Ez utóbbit a melegedő és savasodó óceánok és a túlhalászás együttesen váltja ki.
A korallzátonyok pusztulása mellett az amazóniai esőerdő folyamatos irtása, valamint számos édesvizű tó és folyó algásodása, halpusztulása jelenti a két legaggasztóbb folyamatot, amely azzal fenyeget, hogy eléri az átbillenési pontot (tipping point), amely után már visszafordíthatatlannak lehet tekinteni.
A jelentés szerint a biológiai sokféleség zsugorodásáért elsősorban a környezetszennyezés, a klímaváltozás, az aszályok, az erdőirtás, az orvvadászat és a túlhalászat a felelős – azaz még ha a kérdéses klímaváltozás leszámítjuk is, nagyrészt ember kiváltotta folyamat. Az idézett szakértők arra is rámutatnak, hogy nem annyira a tervezés hiánya, mint inkább a munkahelyekért és a gazdasági növekedésért való verseny akadályozza az eredményes fellépést, különösen Dél-Ázsia és Afrika Szaharától délre fekvő részének szegény országaiban.
Afrikában él például a világ emlősfajainak egynegyede, madárfajainak egyötöde. Az Afrikai Unió 53 tagállamából 49-nek van is kidolgozott stratégiája a veszélyeztetett fajok védelmére, ennek ellenére egyik sem tudott beszámolni előrelépésről a biodiverzitás védelme terén. Igaz, ez a 110 jelentést beadó ország egyikének sem sikerült, még saját bevallása szerint sem.
Delfin Ganapin, az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) pénzügyi részlegének vezető menedzsere a világszervezet New York-i székházában tartott sajtótájékoztatón mindennek ellenére úgy fogalmazott, hogy sürgős beavatkozással a legtöbb folyamat még megfordítható lenne. “Ha megkaphatnánk annak a pénznek legalább a töredékét, amelyet a pénzügyi válság megfékezésére fordítottak, lényegesen több, komoly és alapvető károsodást tudnánk megakadályozni a Föld élőhelyként működő ökoszisztémáiban” – hangsúlyozta.
Összességében a világszervezet érvelése szerint a biodiverzitás megőrzése kulcsfontosságú társadalmi feladat, hiszen segíthet enyhíteni a szegénységet és javítani az emberek egészségi állapotát. Ennek fényében megérdemel annyi figyelmet, mint a gazdasági válság – húzzák alá a szakértők.
A ENSZ főtitkára “kollektív kudarcról” beszélt, amelynek következményei a bolygó összes lakóját súlyosan érinti majd, hacsak nem sikerül sürgősen beavatkozni. “Nagyobb prioritást kell adni ennek a kérdésnek a döntéshozás minden területén és minden gazdasági ágazatban… A biodiverzitás megőrzése nem lehet utólagos terv arra az esetre, ha más célok teljesüléséről már gondoskodtunk, hiszen ez az alap, amelyre sok más cél épül” – fogalmazott Ban Ki Mun a jelentésben.
Az anyagot mintegy 500 lektorált tudományos cikkből és kormányközi testületek által kiadott közleményekből, valamint 110 ország által beküldött helyzetjelentésből állították össze. A munkát Kanada, az Európai Unió, Németország, Japán, Spanyolország és Nagy-Britannia, valamint az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) finanszírozta.
Az ENSZ Biodiverzitási Egyezményét (CBD) az 1992-es riói konferencián fogadták el az Éghajlat-változási Keretegyezménnyel (FCCC) együtt, valódi tartalommal azonban csak a 2002-es johannesburgi értekezleten töltötték meg. Ekkor a 192 aláíró ország vállalta, hogy 2010-ig “jelentősen mérséklik” a biodiverzitás csökkenésének mértékét. Az Egyesült Államok, Szomália és néhány kisebb ország nem ratifikálta az egyezményt.
Így készült a Fantasztikus Róka úr: a bábkészítők hetekig varrták a főszereplő állatok ruháit, miközben a rendező saját maga mutatta be az animátoroknak, milyen vicces jelenetsort kell majd kockánként összerakni. George Clooney pedig nem szinkronstúdióban vette fel Mr. Fox hangját, hanem Wes Andersonnal eljátszotta az összes jelenetét egy farmon, és pont úgy motorozott, ugrált meg rohangált, mint egy igazi rajzfilmfigura. További kulisszatitkok a videón:
IV. rész – A megszelídített vadon
A Magyar Antarktisz Expedíció a harmadik hónapját tölti a György-király szigeten A déli féltekén márciusban a nyár búcsút int és az időjárás egyre viharosabbá, kiszámíthatatlanabbá válik. Így az expedíció egyre több időt kénytelen a sátorba bezárva tölteni. A szigetet szinte egyik pillanatról másikra elhagyják a pingvinek, akik melegebb vizek felé vándorolnak. A nyári kutató bázisok a közelgő tél miatt bezárnak, a télre itt maradó kutatók pedig felkészülnek a 8 hónapon át tartó hosszú sötét napokra. A filmsorozat utolsó része bemutatja a kutatóbázisok életét, az expedíció mindennapjait a vízmerítéstől egészen az ízletes eper puding főzéséig. A Déli-sark felől fújó orkán erejű szelek egyre kockázatosabbá teszik a jégen való közlekedést, így az expedíciónak nem marad más lehetősége a hazajutáshoz, csak hogy az utolsó orosz kutatóhajótól segítséget kérjen. A film hossza: 27 perc. Tovább a többi részre
III. rész – A jégvilág titkai
Az antarktiszi György-király szigeten található jégkupola szegélye a globális felmelegedés hatására gyors ütemben zsugorodik, emiatt szokatlanul gyors domborzati változásoknak lehetünk tanúi. Ezeknek a jégmentes oázisokban zajló folyamatok megismerése alapján modellezhetőek azok a globális változások, amik a Földünk egészére hatnak. A filmes stáb rendkívül jó kapcsolatot épített ki a szigeten található 11 bázis kutatóival, ennek köszönhetően bepillantás nyerhetünk a nemzetközi antarktiszi kutatásokba, azok múltjába és a bolygónk jövőjét alakító folyamatok előrejelzésének fortélyaiba. Választ kapunk, hogy a zsugorodó tengerjég milyen drasztikus hatással van az élővilágra, a tápláléklánc teljes felborulására. A film hossza: 27 perc. Tovább a többi részre
II. rész – Élet az oázisokban
Miután a csapat sikeresen átkelt a György-király szigeten található jégsapkán, a Varsói jégmezőn, hogy elérje a kutatási és filmezési terepet, tábort vert és elkezdődött az igazi munka. A déli féltekén a januári nyárban még az Antarktisz is más arcát mutatja. Pezseg az élet a partokon, ahol a több ezres pingvin kolóniák hangjától hangosak a parti fészkelő helyek, az elefántfókák lustán fürdőznek a nyári napsugarakban, a medvefókák játékkal töltik az időt – főképpen ha a csapat búvár operatőre a vízbe merészkedik. Minden idillinek érintetlennek tűnik. A filmsorozat második részében ezt a számunkra szokatlan harmonikus világot örökítik meg, miközben a nézők a filmes kulisszatitkokba is betekintést nyerhetnek. A film hossza: 27 perc.
Az élet fagyos szigete, többi videó itt
Film az első magyar Antarktisz expedíció kalandjairól földön, vízben, levegőben. National Geographic és Delta rajongóknak kötelező. A Fagyos Oázis Első Magyar Antarktiszi Expedíció 2003 januárjában indult el 3 hónapos útjára. Az expedíció célja, hogy a György-király sziget jégmentes oázisaiban terepi kutató munkát végezzenek és megörökitse filmen a fagyos kontines életét.
Az expedíció történetét megörökítő filmsorozat négy, egyenként 27 perces részben meséli el az antarktiszi élővilág harmóniáját, a fagyos kontinensen zajló kutatásokat, valamint bepillanthatunk a mai Antarktisz turisztikai életébe és kutatóállomásainak hétköznapjaiba.
I. rész – Megérkezés
A kutatókból és természetfilmesekből álló 7 fős csapatnak, hogy elérje a kutatási és filmezési terepet át kell kelni a György-király szigeten található jégsapkán a Varsói jégmezőn. A több mint egy tonnányi felszerelést szánokon maguk után vontatva szállítják nem kis szenvedés árán. A film a csapat első napjainak megterhelő pillanatait ídézi fel, miközben visszatekint a múlt nagy felfedezőinek történetére is és a 35 évvel ezelőtt, egy Szovjet expedíció segítségével itt járt első magyar filmesek élményeire egyaránt. A film hossza: 27 perc
II. rész – Élet az oázisokban
Miután a csapat sikeresen átkelt a György-király szigeten található jégsapkán, a Varsói jégmezőn, hogy elérje a kutatási és filmezési terepet, tábort vert és elkezdődött az igazi munka. A déli féltekén a januári nyárban még az Antarktisz is más arcát mutatja. Pezseg az élet a partokon, ahol a több ezres pingvin kolóniák hangjától hangosak a parti fészkelő helyek, az elefántfókák lustán fürdőznek a nyári napsugarakban, a medvefókák játékkal töltik az időt – főképpen ha a csapat búvár operatőre a vízbe merészkedik. Minden idillinek érintetlennek tűnik. A filmsorozat második részében ezt a számunkra szokatlan harmonikus világot örökítik meg, miközben a nézők a filmes kulisszatitkokba is betekintést nyerhetnek. A film hossza: 27 perc
III. rész – A jégvilág titkai
Az antarktiszi György-király szigeten található jégkupola szegélye a globális felmelegedés hatására gyors ütemben zsugorodik, emiatt szokatlanul gyors domborzati változásoknak lehetünk tanúi. Ezeknek a jégmentes oázisokban zajló folyamatok megismerése alapján modellezhetőek azok a globális változások, amik a Földünk egészére hatnak. A filmes stáb rendkívül jó kapcsolatot épített ki a szigeten található 11 bázis kutatóival, ennek köszönhetően bepillantás nyerhetünk a nemzetközi antarktiszi kutatásokba, azok múltjába és a bolygónk jövőjét alakító folyamatok előrejelzésének fortélyaiba. Választ kapunk, hogy a zsugorodó tengerjég milyen drasztikus hatással van az élővilágra, a tápláléklánc teljes felborulására. A film hossza: 27 perc
IV. rész – A megszelídített vadon
A Magyar Antarktisz Expedíció a harmadik hónapját tölti a György-király szigeten A déli féltekén márciusban a nyár búcsút int és az időjárás egyre viharosabbá, kiszámíthatatlanabbá válik. Így az expedíció egyre több időt kénytelen a sátorba bezárva tölteni. A szigetet szinte egyik pillanatról másikra elhagyják a pingvinek, akik melegebb vizek felé vándorolnak. A nyári kutató bázisok a közelgő tél miatt bezárnak, a télre itt maradó kutatók pedig felkészülnek a 8 hónapon át tartó hosszú sötét napokra. A filmsorozat utolsó része bemutatja a kutatóbázisok életét, az expedíció mindennapjait a vízmerítéstől egészen az ízletes eper puding főzéséig. A Déli-sark felől fújó orkán erejű szelek egyre kockázatosabbá teszik a jégen való közlekedést, így az expedíciónak nem marad más lehetősége a hazajutáshoz, csak hogy az utolsó orosz kutatóhajótól segítséget kérjen. A film hossza: 27 perc
Legutóbbi hozzászólások