Posted on

Állatok és filmsorozatok: Tarzan

Bár állatokkal forgatni nem egyszerű, a téma mégis népszerű, így a kereskedelmi tévék előszeretettel sugároznak állatos sorozatokat. Kedvencek következnek.
Már a hatvanas években dívott az a koncepció, hogy ha jó tévésorozatot akarsz csinálni, akkor alkalmazd a szexis nő, vidám gyerek, mókás kutya vonulatot, és a siker garantált. Azóta persze sok minden megváltozott, de ez a megoldás a mai napig működik, akkor is, ha a kutyát néha egyéb állatra cserélik a vicces kedvű forgatókönyvírók. Nehéz pontosan megválaszolni, vajon miért működnek ilyen jól az állatok a tévében, ugyanis még azok is odavannak az ilyen típusú szériákért, akik egyébként ki nem állhatják, ha egy kutya tíz méternél közelebb merészkedik hozzájuk. Az állatok vélhetőleg az idillt és a nyugalmat sugározzák, amit persze mindenki szeret – legalábbis a tévében. Van persze egy másik irányzat is, amely az állat és ember kapcsolatát a segítségnyújtáson keresztül ábrázolja. Ez leginkább a krimikben figyelhető meg, ahol a nélkülözhetetlen nyomozókutya minden részben kisegíti hű gazdáját.

Az ötlet egyébként még a Johnny Weissmüller által megformált Tarzan-filmekből származik, ahol a főhős (Tarzan) körülvéve a szexi Jane-nel, a Kölyökkel és egy halom állattal egyenesen megbabonázza a nézőket. Ha belegondolunk, hogy már a harmincas években is ez ment, akkor elmondhatjuk, hogy tulajdonképpen elég későn kezdték telepakolni állatokkal a tévésorozatokat. Van ennek persze egy kézenfekvő magyarázata is: állatokkal forgatni nem a világ legegyszerűbb dolga. A szereplők nem reagálnak rendesen a rendezői utasításokra, ráadásul a stáb terelgetéséhez idomárra is szükség van, és többnyire ugyanazt a karaktert nem csak egy állat játssza, ami tovább növeli a macerát. Ezeken a forgatásokon legendásan komoly zűrzavar uralkodik, és a stáb tagjai úgy a harmadik epizód környékén kezdik átgondolni addigi életüket, megszüntetik az állatkertek számára átutalt jótékonysági adományaikat és hirtelen felhagynak a vegetáriánus életmóddal. Valószínűleg ez lehet az oka annak, hogy az elmúlt években nem nagyon készítettek állatok főszereplésével tévészériát. Viszont a téma még mindig állati népszerű, úgyhogy a kereskedelmi televíziók folyamatosan műsoron hagyják négylábú vagy éppen uszonyos kedvenceinket – addig sem vesz otthonra vadászgörényt senki.
Tarzan a magyar: Az első úszó volt a világon, aki egy percen belül úszta a száz métert, ötször nyert az olimpián, a világ mégis Tarzanként emlékszik a huszonöt éve, 1984. január 20-án elhunyt Johnny Weissmüllerre.
Nevezhetjük magyar születésűnek is, hiszen 1904. június 2-án a Temesvár közeli Szabadfaluban (Freidorf), magyar állampolgárként látta meg a napvilágot. A kis János hároméves volt, amikor szülei kivándoroltak Amerikába. Csak a nyolc általánoson küzdötte át magát, annál többre vitte azonban a medencében.
A vézna, beteges fiú orvosi tanácsra kezdett úszni, s idővel 190 centi magas, 95 kilós óriássá serdült. A világon elsőként úszta egy percen belül a száz métert és öt percen belül a négyszázat, 52-szeres amerikai bajnok volt és 67 világrekordot állított fel. Az 1924-es és az 1928-as olimpián öt aranyérmet szerzett, 1924-ben tagja volt a bronzérmes vízilabdacsapatnak is. Fölényére jellemző, hogy a 400 méteres gyorsúszás egy előfutamában lábbal “evezett” be a célba – persze elsőként.
1929-ben heti 500 dolláros reklámszerződést kötött, de így már profinak minősült és be kellett fejeznie a versenyzést. A film világába nehezen tört be: első szerepében egy fügefalevéllel takarva Ádámként domborított – volna, ha a szigorú cenzorok ki nem vágják a jelenetet. 1932-ben aztán 150 jelentkező közül választották ki Tarzan szerepére. Tizenkilenc filmben lendült bőr ágyékkötőjében ágról ágra és hallatta híres kiáltását (a titkot állítólag jódlizgató osztrák édesanyjától leste el.)
Igazi színész soha nem lett, de ezt nem is várták el tőle: szerepei inkább csak bátorságot és kitűnő fizikumot igényeltek. Ő egyikben sem szenvedett hiányt, bár dublőr nélkül dolgozott, soha még csak karcolás sem érte. Csak egyszer makacsolta meg magát: egy fogatlan, elkábított alligátorral nem szállt harcba. Amikor arról faggatták, mit tanácsolna filmbéli utódjának, azt válaszolta: lengés közben ne engedje el az indát.
Hat filmben volt partnere Maureen O,Sullivan, aki utálta Jane szerepét – rossz nyelvek szerint azért is szült hét gyermeket, hogy ne kelljen forgatnia. Csita, a majom szerepében több csimpánz is tündökölt, mindegyikük máshoz értett: az egyik mosolygott, a másik fára mászott és így tovább. Weissmüller utolsó Tarzan-filmje 1948-ban készült, ezután hét évig a Jungle Jim sorozat címszerepét alakította, majd 1955-ben nyugdíjba vonult.
A dzsungel oroszlánokat is legyőző hőse az üzleti élet hiénáival szemben alul maradt. Vagyonát elvesztette, igaz soha nem is gondolt a jövőre: két kézzel szórta a pénzt, ötször vált el és nem vetette meg az alkoholt sem. A lecsúszott Tarzant Frank Sinatra köszönőembernek ajánlotta be egy szállodába, majd 1977-től teljes visszavonultságban élt a mexikói Acapulcóban.
Élete végén négy szívrohamon esett át, autóbalesetben eltört a medencecsontja és tolókocsiba kényszerült. Halála előtt pár hónappal elméje is megbomlott, de a filmsztárok számára alapított kórházból eltanácsolták, mert híres üvöltésével halálra rémítette a személyzetet. 1984. január 20-án, 80 éves korában halt meg, temetésén megjelent a még élő Csita majom és felvételről felharsant a híres kiáltás.

Vélemény, hozzászólás?