Posted on

Agyonverte a kutyáját az iskola előtt egy férfi

Újabb, megdöbbentő állatkínzásos esetre derült fény a napokban: egy férfi agyonverte kutyját az iskola, óvoda előtt. Szerencsére a tanúk cselekedtek.
Nem mindennapi történést kellett végignéznie Nagy Nóra pedagógusnak, aki munka után csütörtökön négy óra tájban indult hazafelé:
– Ahogy kiléptem a kapun, látom, ahgy egy 40-50 év körüli férfi áll az autó mögött és egy nagyobb testű kutyát ver, rugdos. Mélységesen megdöbbentem, nem is tudtam hirtelen, hogy mit tegyek. Az esetet egy óvónő, egy kislány és az anyukája is látta. Odaszóltunk az illetőnek, hogy ez a maga kutyája? – mesélte a tanárnő, aki azóta sem tudta feldolgozni az esetet. A férfi válaszát nem lehetett érteni, talán részeg is volt. Ekkor, a férfi bevágta az agyongyötört, talán meg is ölt vagy csak ájult kutyát az autó csomagtartójába és elhajtott. Nem telt el egy perc, és gyerekek özönlöttek ki az iskolából az utcára. Szerencsére ők nem látták az esetet így a tanárnő, aki az óvónővel együtt próbálta eldönteni, mit tegyenek most.
– Megjegyeztük a rendszámát, és a rendőrségnek is szóltunk az esetről.
A szemtanúk jól döntöttek, noha, a döbbenettől maguk sem tudták hirtelen, mitévők legyenek. Nem csoda, hisz még ma sem sokan tudják, mi a teendő, ha állatkínzásra utaló jeleket látnak. Sajnos sok hasonló eset történik a megyében: egy sárkeresztúri természetjáró például nyakukban kötéllel talált rá két kutyára egy erdőben, előtte pedig Sárbogárdon találtak fához kötözött, felgyújtott ebeket. Rettenetes kínzásokat élhettek át ezek az állatok, ám ritka az, amikor a rendőrség gyanúsítottat talál.
– Különbséget kell tenni a rugdosás, mint konkrét állatkínzás és például az éheztetés között. Az előbbi, ha szemtanú látja az esetet, bűncselekmény, s hívni kell a 107-et – szögezi le Papi Koppány, a székesfehérvári rendőrkapitányság életvédelmi és körözési csoportjának vezetője. Az állat ellátatlansága már más kérdés, ilyenkor a jegyzőt érdemes értesíteni. A büntetőeljárás során a tanúvallomás nagyon sokat ér, s elég a gyanúsításhoz. Később persze már szükség lehet más bizonyítékra is, hogy a bíróságon ne csak két, egymásnak ellentmondó állítás között kelljen igazságot tennie a bírónak. Ilyenkor szokták megvizsgálni a szóban forgó állatot is, milyen állapotban van, milyen külsérelmi nyomok láthatók rajta.
A mérgezéses esetek bizonyítása a legnehezebb – állítja a rendőr. Ha nem látta konkrétan a gazdi, ki tette, dobta ki a mérget, nehéz a bizonyítás. Pedig, teszi hozzá, legtöbbször a szomszédok intézik el ilyen módon egymás közt a bosszúságaikat, ellentéteiket.
Félrenéz, nem tesz semmit: Szinte minden nap találkozom a riporthoz hasonló esettel. A közösségi oldalakon rendszeresen kérnek tanácsot állatbarátok, de a szerkesztőségbe is sok állatkínzásos történet eljut. A névtelen levelekkel nem tudok mit kezdeni, amelyben az illető, látván az állat szenvedéseit, azt kéri, valaki cselekedjen. Ő nem fog mindig ez áll a levélben , mert nem akar rosszban lenni a szomszéddal. Ez számomra nem kifogás. Az, aki látja egy állat szenvedését, és képes ezt elnézni, ugyanúgy részese a történetnek. Nem is hiszem, hogy jószomszédi viszonyt lehet ápolni bárkivel, aki állatokat bántalmaz, hanyagol el, éheztet, pár centis láncon tart. Ne fordítsuk félre a fejünket, ha ilyet látunk, csak mert aggódunk, hogy a falu a szájára vesz! Ez nem megoldás, sőt, bűnrészesség! Azt is szomorúan hallom, amikor hiába fordul bárkihez a szemtanú segítségért, falakba, bürokráciába ütközik. A hatóságok időnként még most sem veszik komolyan az ilyen ügyeket. Nagyon súlyos hiba, senki ne hagyja!

Vélemény, hozzászólás?