Posted on

A kutyamaffia póráz nélkül

Becslések szerint magyar kutyamaffiák évente mintegy százezer kölyökebet szállítanak Nyugatra, ahol az itthoni árak sokszorosáért árusítják őket. Ha a kis állatok túlélik is a többnapos utat, nem biztos, hogy szerető családhoz kerülnek. Honi állatvédők feltételezik: a kutyák egy részét állatviadalokra vagy kísérleti célra, netán ételnek adják el a magyar ebüzérek.
A Fehérkereszt Állatvédő Liga kurátora, Szilágyi István mesélte lapunknak a következő szörnyű történetet, amelyet felidézni is szívszorító – főként kutyatulajdonosnak –, s amely csak annyiban „szerencsés” kimenetelű, hogy sikerült lebuktatni egy hazai kutyamaffiát.
Szilágyi állítja: amióta csatlakoztunk a schengeni övezethez, a szabad határátlépés miatt szinte lehetetlen pontosan nyomon követni a kutyakivitelt. Az biztos: Magyarország mindig is a térség fő kutyaexportőrének számított. Egész Európában, de főként Olaszországban, Németországban, a Benelux államokban vevők a hazai kis ebekre. Szilágyi úgy kalkulál: ma már évente százezret is kivisznek Nyugatra.
– Ha valaki egy vagy maximum öt kutyával utazik külföldre, akkor kötelező az útlevél az állatoknak. Ám ha több mint öt kutyát szállít ki, az kereskedelmi ügyletnek számít, amihez elegendő egyetlen összesítő felsorolás a hatósági állatorvostól. Ez szintén a kutyamaffiák jövedelmező üzletének kedvez – magyarázza Szilágyi.
A kutyaexportot amúgy nem tiltja jogszabály. Amióta beléptünk az unióba, nincs „bevallási kötelezettség”, nem kell elvámoltatni a kutyákat. (Kerestük a VPOP-t is: valóban nincs nyilvántartása a kutyakivitelről.) Csakhogy – teszi hozzá Szilágyi – a kutyamaffiák által „forgalmazott” állatok nagy része elpusztul, mielőtt célba ér. Önmagában is állatkínzás, hogy „bedobozolt tömegáruként” kezelik őket.
Nemrég holland és dán állatvédő szervezetek filmet forgattak az itteni kutyamaffiákról, ehhez Szilágyi István segítségét kérték. Rejtett kamerával mentek a gyáli kisállatpiacra. (Ez csak egy a számos hasonló vásár közül.) Szilágyi „játszotta” a felvásárló szerepét, a külföldiek hamis névjegyet mutattak: hazájukban kisállat-kereskedést üzemeltetnek.
– Az egyik árus harmincezerért kínálta „portékáját”, shi-tzu fajtájú kutyakölyköket. A felvásárlók – mondhatjuk azt is, a „kutyamaffiák” – az ilyen kutyákat Hollandiában több mint négyszeres áron, százötvenezer forintért adják tovább. Az árus azt is mondta, évente akár száz shi-tzu kölyköt tud „produkálni” – idézi fel az esetet Szilágyi.
Egy kutyakölykökkel zsúfolt magyar teherautó az olasz határon túl, az autópálya melletti egyik parkolónál félrehúzott. A sofőr pihenni akart. Mellékesen megnézte a „szállítmányát”. Nem dúlta fel a látvány. A kutyák többsége addigra már nem élt: nem bírták a kínzó utat, a zötykölődést étlen-szomjan, koszban és ürülékben, egymásra halmozott papírdobozokban. A sofőr nejlonszatyrokba tette az elpusztult, jobban mondva elpusztított kis állatokat. A pihenő szemetesébe dobta őket.
Arrafelé utazók később felfedezték az elhajított tetemeket, jelentették az olasz rendőrségnek, azonnal nyomozás indult: a szatyrok buktatták le a sofőrt. Az ügy szálai egy magyarországi kutyamaffiához vezettek: az állatkölyköket Olaszországban akarták sokszoros áron értékesíteni, amely még mindig lényegesen olcsóbb a különféle „trendi” kutyák ottani áraihoz képest.
És hozzáteszi: szaporítás és tenyésztés – nem ugyanaz. A tenyésztő számára a minőség a fontos, a szaporítónak a mennyiség, hogy minél több kölyköt tudjon eladni. Az anyakutyákat „szülőgépnek” tekinti – ez is állatkínzás.
Egyébként az állatvédő járt olyan településen is, ahol szinte minden háznál elsődleges keresetkiegészítéssé vált a tömeges szaporítás. Az ilyen helyeket „kedvelik” leginkább a kutyamaffiák.
De mit lehet a hatóság, miként „igazolhatja”, hogy milyen céljai vannak a kölyökkutyák „nagybani” felvásárlóinak? Ezt gyakorta a szaporító sem tudja. Sejteni persze sejtheti, ám – mivel neki csupán a pénz a fontos – nem törődik azzal, mi lesz kutyáinak a sorsa, hova kerülnek.
Czerny Róbert állatvédelmi civil ombudsman szerint az állatvédők és a hatóságok is legfeljebb találgathatnak a célállomás alapján.
Például: több európai országban is élnek távol-keleti kolóniák, amelyeknél hagyományos étel a kutyahús. Sokszor magyar üzérek szállítják ehhez az „alapanyagot”. Vagy: kísérleti célra viszik ki a kiskutyákat. Ha kint lefülelik az illegális állatkísérleteket vagy a kutyahúsevőket, az ottani hatóságok büntetőeljárást indítanak ellenük. Itthon – ha bizonyítható, hogy magyarországi kutyamaffiák voltak a közvetítők – csak közigazgatási eljárást kezdeményezhet a hatósági állatorvos vagy az önkormányzati jegyző. Legfeljebb százötvenezer forintos (!) büntetésre számíthatnak az elkövetők. Ám az érdekeltek tízmilliókat kereshetnek a tömeges kutyakereskedelmen.
Állatvédők egybehangzóan mondják: hazánkban „többféle” kutyamaffia működik, céljaik eltérőek. Vannak, amelyek leginkább a nyugati „trendekhez” igazodnak. Ha ott egy celeb – például – pincsivel vagy shi-tzuval mutatkozik a médiában, a gyerekek, fiatalok többsége azonnal pincsit vagy shi-tzut akar. Ezek a fajták itthon néhány tízezer forintba kerülnek, kint viszont ötszáz–ezer euróba. És már indul is a magyar kutyamaffia, amely olcsón kínálja az épp divatos kis ebeket.
De olyan üzérek is vannak, akik fajtiszta harci kutyákra „szakosodtak” külföldi állatviadalok számára.
– A kutyaviadal tilos, büntetendő. Csakhogy a rendőrség kizárólag akkor indíthat eljárást, ha tetten éri az elkövetőket, vagy ha bizonyítható, hogy az összecsapás megtörtént. (Persze többnyire ilyenkor sem a közvetítő kutyamaffia bukik le, hanem azok, akik állatviadalt tartanak – említi Czerny Róbert.)
Az állatvédelmi ombudsman szerint az üzérek „papírforma szerint” mindig hobbiállatnak viszik külföldre a kiskutyákat. Tehát jogilag rendkívül nehéz felelősségre vonni az exportőröket.
Czerny mindehhez hozzáteszi: az állatok származási papírjai könnyen hamisíthatók. És mert a kutya okmánya nem közokirat, a hamisítása nem büntetendő.
Szilágyi István leszögezi: jogi úton lehetetlen a kutyamaffiák megfékezése. Úgy véli, csak pénzügyi vizsgálatokkal állítható meg a kereskedés és export az itthoni kutyaszaporítóknál.
– Az interneten és némely állatmagazinban is fellelhetők „figyelemfelkeltő” hirdetések. Például: három hűtőt cserélnének anyakutyára. A Fehérkereszt Liga évek óta jegyzi ezek feladóit. A listát átadjuk az APEH-nak. Vagyonosodási vizsgálathoz nyújtunk állatvédelmi tippeket.
Ugyanakkor a visszaéléseket valamelyest korlátozhatja, hogy július 1-jétől nálunk is törvény van már a kutyacsip használatára, amelyet állatorvos ültet be az állat bőre alá, a nyakrésznél. Ez olyan, mint egy „elektronikus biléta”: a chipleolvasóval minden adatot meg lehet tudni az állatról, nyomon követhető, ha esetleg eltűnik. A rendelet szerint csak az azonosítóval ellátott kutyákat lehet értékesíteni vagy elajándékozni.

Magyarországon jelenleg a legnépszerűbb kutyafajták a következők: schnauzer, mopsz, francia bulldog, cocker spániel és yorkshire terrier.
A kistermetű kutyakölykök ára – alomtól függően – 30 ezer és 60 ezer forint között ingadozik. A szintén toplistás csivava valamivel drágább, 80 és 200 ezer forintért kínálják tenyésztők (a szaporítók ennél kevesebbért). Az ilyen kutyák ára nyugaton 500 és 1000 euró között mozog.

A Btk. szerint legfeljebb három és fél év börtönbüntetés szabható ki állatkínzásért, ha az elkövető rendszeresen, több állaton követte el. A törvénykönyv állatkínzáson maradandó károsodás, illetve halál okozását érti.
Csakhogy – Szilágyi István szerint – a hazai joggyakorlat nem készült fel az állatkínzás szankcionálására. Eddig csupán egyetlen esetben szabtak ki letöltendő, hat hónapos börtönbüntetést ilyesmiért. Azt is csak azért, mert az elkövető korábban garázdaság miatt felfüggesztett börtönbüntetést kapott, és ez idő alatt követte el az állatkínzást. Szilágyi állítja: még a legbarbárabb bűncselekményt sem szankcionálják megfelelően a bíróságok. Példát is mond rá.
Egy dabasi asszony haragban állt két férfiszomszédjával. Egyik nap a két férfi a nő kutyáját a kerítés alatt áthúzta, majd a koponyatörést szenvedett állatot acélhurokkal megfojtotta. A városi bíróság első fokon megrovásban részesítette az elkövetőket, illetve az acélhurok „visszaszolgáltatására” kötelezte őket. Másodfokon 50–100 ezer forintos bírságot kaptak – a „bejelentett” rossz anyagi helyzetük miatt egy év próbaidőre. Az állatkínzó szomszédok aztán vadonatúj, többmilliós autóval távoztak a bíróságról. Írta: Herskovits Eszter, forrás: 168 óra

Vélemény, hozzászólás?