Posted on

A három kis pingvin – mese

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer három kis pingvin: Pingvin Péter, Pingvin Róbert, és Pingvin Ödön. Mind a hárman testvérek voltak. Nagyon szerettek játszani. Mindig építettek hóvárat, vagy jégkunyhót és dobálták egymást hógolyókkal.
Közben hangosan kiáltoztak:
– Na, most találj el Petya!
– Dobj meg ha tudsz, Dönci!
Amikor ezt a játékot befejezték, kerestek egy hatalmas hódombot, ami a jég mellett volt. A jégbe három lyukat fúrtak és a lyukak fölé írták a nevük kezdőbetűjét. Tehát: P, Ö, R. Jó nem?
Mindenki készített tíz hógolyót és felváltva dobálták a golyókat a saját lyukukba.(Az nyert, akinek a legtöbb golyója talált bele a lyukba.) Amikor elfogytak a golyók, a három lyukat összekapcsolták és kiszélesítették. Fölmásztak a domb tetejére, megfogták egymás kezét, és lecsúsztak a dombon, bele a vízbe.
Mivel nem szoktak üres kézzel visszatérni a felszínre, addig úsztak, kapkodtak a halak után, míg legalább egyet elkaptak. Akkor felúsztak, és hazaindultak. Útközben egy beteg kis fókára bukkantak. Szegény csak pihegett, feküdt a havon. Nagyon megsajnálták, segíteni akartak neki. Szólongatták:
– Hallasz, kis fóka? Hallod, amit mondunk?
A fóka pislogott párat, látszott, hogy alig van már ereje. „Ki kellene találni valami jó megoldást, hogy hazavihessük.” – gondolták a pingvinek. Azt találták ki, hogy a sáljaikat fogják használni. Próbálták óvatosan rátekerni a kis fóka testére, azzal próbálták óvatosan húzni, csúsztatni a havon. A fóka szemében máris hála tükröződött. Mikor hazaértek, rögtön szóltak a mamájuknak, hogy segítsen gyorsan, nézze meg ő is a kis fókát. Pingvin mama is kérdezni kezdte:
– Meg tudod mondani, hogy hogy hívnak?
– Fóka Flóra vagyok – pihegte alig hallhatóan a fókalány.
– Ne félj, meggyógyítunk – mondta biztatóan Pingvin mama. – Talán éhes vagy? Mikor ettél utoljára?
– hmmm…
– Remélem csak ez lesz a baj! Gyerekek, gyorsan egy kis teát főzni! Hát ti mit hoztatok? De ügyesek vagytok! Megint fogtatok halat?
A halakat megsütötték és főztek egy teát is.
Óvatosan megitatták a kis fókát. Próbáltak kis falat halat is adni neki. Ez így ment napokon keresztül, Flóra minden nap egy kicsit többet tudott már enni. Ahogy teltek a napok, úgy erősödött a kis fóka. Később már együtt is ki tudtak menni, aztán már együtt is tudtak hógolyózni, végül a vízbe is együtt tudtak belecsobbanni! Most is mint mindig, sikerült nekik halat fogni. Mindig hazavitték, együtt megsütötték, jóízűen megették. Így éltek most már Flórával együtt, amíg meg nem haltak!

Vélemény, hozzászólás?