Posted on

A dzsungel könyve: Maugli dala

Maugli dala, melyet énekelt a Gyűlés Szikláján, mialatt Sir Kán lenyúzott bőrén táncolt
Maugli éneke – én, Maugli, énekelek. Figyeljen a Dzsungel tetteimre. Sir Kán mondta: ő megölne – még hogy ő megölne! A falu kapujában, a félhomályban megölné Mauglit, a Békát.
Evett és ivott. Igyál mélyen, Sir Kán: mikor iszol megint? Aludj, és álmodj az ölésről.
Egyedül vagyok a réten. Gyere hozzám, Szürke Testvér, gyere hozzám, Ridegfarkas, mert nagy játék készül.
Vezényeld ide a bölénybikákat, a kék bőrű, haragos szemű csordabikákat. Tereld őket, ahová én parancsolom.
Csendben alszol, Sir Kán? Ébredj, ó, ébredj! Itt jövök én és a bikák mögöttem.
Ráma, a bölények királya toporzékolt. Vengunga vizei, merre ment Sir Kán? Ő nem Ikki, hogy gödröt kaparjon: sem Mor, a páva, hogy repüljön; sem Meng, a denevér, hogy lógaszkodjék az ágak között.
Kis bambuszok, csikorogtok együtt: mondjátok nékem, merre rohant ő? Au! Itt van ő! Ehu! Ő, itt van! Ráma léptei előtt fekszik a Béna! Fel, Sir Kán! Kelj fel és ölj! Itt hús van: törd ki a bikák nyakát!
Hsss: ő alszik. Ne ébresszük, mert igen nagy erejű. A keselyűk alálebegtek, hogy lássák; a fekete hangyák rámásztak, hogy megcsodálják. Nagy sereglés van tiszteletére.
Alala! Nincs ruhám, hogy beburkolózzam. A keselyűk pucéran látnak. Szégyellem, hogy találkoztam mindezzel a néppel.
Kölcsönözd nékem a bundádat, Sir Kán. Kölcsönözd élénkcsíkos bundád, hogy a Gyűlés Sziklájára mehessek.
A bikára, ki megváltott engem, én ígéretet adtam – csöpp ígéretet. Csak annyit, hogy bundád hiányzik majd, ha szavam beváltom.
A késsel, az emberek eszközével, a vadász késével akarok lecsapni ajándékomért.
Vengunga vizei! Sir Kán nekem adta köntösét, csupa szeretetből. Húzd, Szürke Testvér, húzd, Akela: súlyos Sir Kán bőre.
Az emberi horda haragos. Köveket dobáltak, együgyűn beszéltek. Ajkam vérzik, fussunk el tőlük.
Az éjen át, a forró éjen át rohanjatok velem, testvéreim. Elhagyjuk a falu fényeit, s az alacsony Holdhoz érkezünk.
Vengunga vizei! Az emberi közösség kivetett magából. Nem okoztam kárukat, mégis féltek tőlem. Miért?
Farkasfalka, te is kivetettél magadból. A Dzsungel zárva előttem, s a falu kapuja is zárva. Miért?
Ahogy Meng repül a vadállatok és madarak közt, úgy szállok én a falu és a Dzsungel közt. Miért?
Sir Kán bőrén táncolok, de szívem igen nehéz. Ajkamat összezúzták és megsebezték a falusi kődobások. Mégis szívem igen könnyű, mert visszatértem a vadonba. Miért?
Kétféle küzd bennem, ahogy a kígyók küzdenek tavasszal. Szememből szakad a zápor, mégis nevetek, amíg hull. Miért?
Két Maugli vagyok, és Sir Kán bőre lábam alatt van.
AZ egész Dzsungel tudja, hogy én győztem le Sir Kánt. Nézzétek, lássátok, ordasok!
Ehé! Szívem nehéz attól, amit nem érthetek…

Vélemény, hozzászólás?