Bojtor Róbert esperes állatölő szenvedélyről már írtam. Itt egy újabb pap. Már 2008 ban első vadászatán két rókát lőtt agyon a szanyi plébános, azóta több száz vadat lőtt agyon, isten látja lelkét. Tóth Imre atya régóta figyelte a vadászok munkáját, de igazán új állomáshelyén fertőződött meg. Azt mondja a természetjárás és a természet szeretete miatt vadászik. A természet szeretete valóban összefügg az állatok puskával történő megsebzésével, és szenvedésük után megölésükkel. Már ha nem egyszerűbb a vadat szenvedések közepette kimúlni hagyni, a kutya majd megkeresi…
A szanyi társaság szívesen fogadta az atyát, aki ezzel szentesítette az állatgyilkolást kedvtelésből. A sikeres hajtás után, ahogy illik, fel is avatták. Imre atya azt mondja: a szerencsének örül, de őt igazán a természetjárás vonzza, amikor puskát akaszt a vállára. Első vadászatán két róka életet szárad a szanyi plébánoson.
A szanyi vadászok a szezonban kilenc szarvasbikát ejtettek, köztük egy ezüstérmeset. Az őzbakok már nem voltak ilyen jók. Megyéjükben évente közel 2800-an váltottak vadászjegyet. A vadászszezon Szanyban közepes volt elnökük szerint. A Dózsa társaságban négyről harmincötezerre emelték a tagdíjat. Plébánosuk kiváló rókavadász.
Közepes szezont zárt a szanyi Dózsa Vadásztársaság. „Dicsekvésre nincs okunk, panaszkodni viszont nem akarunk” – jellemezte röviden a helyzetet Németh Gergely, a társaság elnöke. Vadászatokon fácánt 1100-at, nyulat 900-at lőttek, 100-at pedig élőként értékesítettek a szanyiak.
– Huszonhárom szarvast ejtettek el a vadásztársak, ebből kilenc volt a bika – tájékoztatott Németh Gergely. – Egy ezüstérmes esett, ami 8,6 kilogrammot nyomott. 170 őzet hoztunk terítékre, köztük 65 bakot.
A szanyi társaság külföldi bérvadászt csak ritkán hív meg a területére.
Akik jönnek, visszatérő vendégek, évek óta járnak a faluba őzbakvadászatra. A tagság döntött úgy, hogy a költségeket inkább saját zsebből állják.
– Ötvenheten vagyunk jelenleg, kilencezer hektáros a területünk. Abban állapodtunk meg, hogy a tagdíjon felül is hajlandóak vagyunk hobbinkra áldozni. A mostani szezon ugyan nem ad okot a dicsekvésre, azért történtek jó dolgok. Kopjafát állítottunk például a társaság megalapításának 35. évfordulóján. Ezzel azon vadásztársak emléke előtt tisztelgünk, akik az elmúlt három és fél évtizedben járták a szanyi vadászterületeket, de ma már nem lehetnek velünk.
Idén is megtartottuk hagyományos cserevadászatunkat a Sopron–Fertőtáj Vadásztársasággal. Jó kapcsolatot ápolunk velük, őket apróvadra hívjuk, mi pedig vaddisznóvadászatra megyünk hozzájuk, most már hatodik alkalommal. Örömmel vettük, hogy a szezonban plébánosunkat, Tóth Imre atyát is vadásszá avathattuk.
Németh Gergely hozzátette: Imre atya a vérében hordozta a vadászat szeretetét, de igazán Szanyban „fertőződött meg”. „Reméljük, hogy vadászszerencséje a jövőben is úgy kíséri, mint az első alkalommal. Akkor ugyanis két perc alatt két rókát sikerült terítékre hoznia” – fogalmazott a szanyi vadászelnök.
– Régóta érdekelt a vadászat, leginkább azért, mert szeretem a természetet – vallott hobbijáról az atya. – Szanyban népszerű a vadászat, Németh elnök úr beszélt rá engem is, hogy tegyem le a vizsgát. Sajnos, kevés időm van arra, hogy ennek a szép sportnak éljek, hiszen első a hivatásom. Ha mégis kijutok a területre, a természetjárás kikapcsol, megnyugtat. Nagyon jó társaságot, közösséget ismertem meg a szanyi vadásztársaságban, szívesen vagyok együtt velük.
– Nagy szerencsém volt, amikor néhány percen belül két rókát is sikerült eltalálnom. Egy vadásznak persze ez is élmény, de engem mégis inkább a természet szépsége vonz, amikor puskát veszek a vállamra. Forrás: Kisalföld